Vida Gábor Udvarhelyen

Vadonban - ezzel címmel várja irodalmi estre a literatúrakedvelőket a G. Kulturális Egyesület a székelyudvarhelyi Mokka Kávéházba április 21-én, szombaton 20 órára, Vida Gábor íróval való találkozásra. A szerzővel Murányi Sándor Olivér beszélget.

Megjegyzendő, hogy április 20-21-e között zajlik Székelyudvarhelyen a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny nemzetközi szakasza, e rendezvénynek szintén meghívottja Vida, mert a XI-XII-es korosztály vizsgaanyaga az Egy dadogás története c. regény. Ebből írásbeliznek, majd a mű jeleneteit dramatizálniuk is kell. Vida a versenyző diákokkal is találkozik április 21-én.

VIDA GÁBOR író (Kisjenő, 1968) a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte tanulmányait, magyar–francia szakon. 1993-ban az Éber című egyetemi lap szerkesztője. 1994-ben szerez diplomát, azóta Marosvásárhelyen él. A Látó szépirodalmi folyóirat prózarovatának szerkesztője. Hagyományos prózát ír. Példaképeinek a klasszikus szerzőket tekinti: Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz, Kemény Zsigmond, Hamvas Béla, Platón, Dosztojevszkij, Jack London. Ars poétikáját a következő idézet tükrözi:

„Azt hiszem, kijutottam a szövegirodalomból. Mindig hagyományos prózát akartam írni, magyarán szólva: történetet szeretek mondani. Három elbeszélés van a Fakusz három magányossága c. könyvemben, mindegyiknek van eleje, közepe, vége, vannak szereplők, események, tér és idő, mindent tudó narrátor. Minden úgy van, ahogy leírtam, jótállok érte. Nem fogom megújítani a magyar prózát. Ha nagyképű akarok lenni, azt mondom általában, hogy én medvét először erdőben láttam, nem állatkertben és nem a tévében."
Egy dadogás története című regényét Libri irodalmi díjra jelölték. A kötetről így vall:
„Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik.”
Ez a hozott anyag ebben a remek regényben az alkotó életrajza, amelybe beletartozik – édesapja és édesanyja élettörténete mellett – az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is.