Czegő Zoltán 80

Nyolcvanadik születésnapját ünnepli Czegő Zoltán a Sepsiszentgyörgyön élő költő-író. Sokgyermekes székely vándormunkás családba született 1938. június 18-án. 1955-ben érettségizett Sepsiszentgyörgyön, a Babes-Bolyai Egyetemen pedagógia-lélektan-magyar szakos tanári képesítést nyert. A Megyei Tükör egyik alapító szerkesztője. 1988-ban települt át Magyarországra, kezdetben üzemi újságíró, 1991-től a Magyar Fórum főmunkatársa, 1992. januártól az Új Magyarország belső munkatársa.

2010-ben települt haza Sepsiszentgyörgyre. 1966-tól közölt verseket; Forrás-kötete, a Pogány liturgia (1970) publicisztikai hangvételű. A versek és a publicisztikai írások mellett a regényírásnak is mestere. További köteteiből: Titkos délután (versek, l973), Ember a Kénos tetőn (lírai jegyzetek, 1981), Ezen a parton (versek, 1978), Nyár, köd alatt (versek, 1983), Lelkek világhuzatban (versek, 1995), Muskátlis Európában (lírai publicisztika, 2000), Unokás zsoltárok (30 kis esszé, 2002), Hetednap után (versek, 2001), Időrianás (regény, 2007), Katonabogár (regény, 2011), Éjféltől virágig (antinapló, 2012), Kegyelmi idő (versek, 2012), Néma lovak (történelmi regény, 2013).

Az alábbiakban Czegő Zoltán ez alkalomból írt versét közöljük:

Betakarodás

Volt néhány aranyos vetésem
Már nem is félek
hogy az aratást ismét lekésem
Annyi mindent láttam vagy nem
idelenn
Távozzék tőlem a félelem

Ne szólíts magadhoz
Engedj kerengenem
enyéim között
akár madártoll
mely ártatlan szellőbe költözött

A lombos hegyoldalban
eggyel kevesebb sír van
Valamit csak nyomhat a latban
hogy nem én vagyok lenn
hanem a föld van alattam

Sok hitványságot tagadtam
Nyíltan
Kinyírtak s kibírtam

Alig van vagy nincs
amit vad örömmel megélnem
Vagyok mint voltam és leszek
csillagpor zsúpfedélen

Nem a 80 a fontos hanem
a hajnal még legyen velem
mint utolsó segedelem.


Forrás: www.3szek.ro