Déry-díj Demény Péternek

Átadták a Déry Tibor Alapítvány díját pénteken, október 18-án Budapesten. A díjazottak között van a kolozsvári Demény Péter is. További díjazottak: Bán Zsófia író, esszéista, Imre Flóra költő, műfordító és Szolláth Dávid irodalomtörténész. A Déry Tibor-díjat, a legelső olyan irodalmi elismerést, amelyet magánvagyonból alapítottak, minden évben olyan alkotónak ítélik oda, akik a magyar irodalom művelésében kimagasló eredményeket értek el. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak. Az első Déry-díjat 1984-ben adták át, mára több százan részesültek ebben az elismerésben.

 Az idei kitüntetést odaítélő kuratórium titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László voltak.

Bán Zsófia 1957-ben született Rio de Janeiróban. Az ELTE angol-francia szakán diplomázott, de tanult Lisszabonban, Minneapolisban, volt Fulbright-ösztöndíjas New Brunswickban, vendégtanár Szingapúrban. 1985-től az ELTE-n tanít az Angol majd az Amerikanisztika tanszéken. Prózájában és esszéiben gyakran foglalkozik kép és szöveg összefüggéseivel, a képek kultúra- és identitásformáló hatásával. Esszékötete Amerikáner címen 2000-ben, ill. Próbacsomagolás címmel 2008-ban jelent meg. Esti iskola – Olvasókönyv felnőtteknek (2007) című prózakötetét 2012-ben németül is kiadták Nádas Péter utószavával. Legutóbbi novelláskötete idén jelent meg Amikor még csak az állatok éltek címmel.

Demény Péter író, költő, szerkesztő, műfordító1972-ben született Kolozsváron. A kolozsvári egyetem magyar-román szakán szerezte diplomáját, ahol ma a modern magyar irodalmat oktatja. Dolgozott kiadónál, napi- és hetilapnál (Krónika, Erdélyi Riport), jelenleg a Látó folyóirat esszérovatát szerkeszti. Az alkotót méltató Papp Sándor Zsigmond szerint költészete, prózája és esszéi a csöndes szemlélődés, a keserű bölcsesség mintadarabjai. Első verseskötete Ikarosz imája címmel 1994-ben jelent meg, ezt követte a Bolyongás 1997-ben, a Beszélgetés a tükörrel online kötet 2004-ben, majd A fél flakon 2007-ben. Az utóbbi években műveit a gyermekhez is írja: 2009-ben gyerekvers kötete (Ágóbágó naplója), 2011-ben meseregénye (Hóbucka Hugó a mókusoknál) jelent meg.

 

Imre Flóra 1961-ben született Budapesten, 1985-ben magyar-latin szakos tanári és ógörög filológusi diplomát szerzett, azóta gimnáziumi tanár. 2011-ben elvégezte az Ókortudományi Doktori Iskolát, jelenleg Horatius politikai költészetéről írja disszertációját. Elnöke a Latintanárok Egyesületének, tagja az Ókortudományi Társaságnak, elnöke a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának. Az 1980-as évek óta foglalkozik műfordítással, munkássága révén Horatius és Lucanus munkáit ismerhetjük meg magyarul. Versei 1982 óta jelennek meg folyóiratokban. A laudáló Lator László szerint Imre Flóra tudja, mit kell kihagyni és beletenni a versbe: a divatok nem érdeklik, csakis a maga útját járja. Első verseskötetét 1986-ban adták ki Az Akropoliszra néző terasz címmel. Ezt további hat követte, többek között a Merőleges idő (1992), a Rejtőzve élünk (1995) és A hegyről lefelé (2009). 2006-ban válogatta és szerkesztette Tóth Árpád verseit az Osiris Kiadó számára.

 

Az 1975-ös születésű Szolláth Dávid irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa.Huszadik századi magyar irodalmat tanít a Pécsi Tudományegyetemen, ahol 2009-ben szerzett PhD-fokozatot. Tanulmányai, kritikái, fordításai többek között a BUKSZ, a Literatura, a Kalligram, a Jelenkor és a 2000 hasábjain és irodalomtudományi tanulmánykötetekben jelentek meg. Tagja volt a James Joyce Ulyssesének idén megjelent új fordítását készítő csapatnak. Főbb kutatási területe Mészöly Miklós munkássága, illetve a magyar irodalmi baloldal a két világháború között. 2011-ben jelent meg A kommunista aszketizmus esztétikája című kötete, amelyben a kommunista ízlésfegyelem mindennapi gyakorlatait vizsgálja. Keresztesi József a méltatás során elmondta: azok az életművek, amelyekről ebben a kötetben szó esik, többet érdemelnek a tapintatlan hallgatásnál.