Csata Ernő

Csata Ernő

Nicolae Labiş verse

Az őz kimúlása
Moartea căprioarei 

 Az aszály megölt minden fuvallatot.
Elolvadt a nap és a földre csorgott.
Az ég lángoló maradt és pőre.
Csak iszapra lelnek a kutakban az őzek.
Az erdőkben gyakoriak a tüzek, a tüzek
Vadóc, ördögi táncokat űznek.

Apámmal megyek a domboldali bokrosba,
Karcolnak a fenyők, szárazak és torzak. 
Elindítjuk ketten az őzvadászatot,
Az éhségvadászatot a Kárpátokban.

Nicolae Labiş verse

Harc a tehetetlenséggel

Lupta cu inerţia

A közember
I. Dilemma
1. A közember látomása

A valóságban, de a képzeletben sem
Érzem én a hegyeket, mint a régi mesék
Idején, ahogy néha éreztem,
Mintha újra gyerek lennék,
Madarakkal és őzsutákkal körülöttem,
Virágokkal ékítve, mintha nem is léteznék.

Egy alkonyt látok tele fénnyel
Elúszni egy sudár fenyő tűjén,
Középen a tisztást homályos szegéllyel,
Ahová kirajzolódni vélem
A nevet egy tiszta gyermeki képpel,
Amelyik éppen egyik régi énem.

Subscribe to this RSS feed