Molnár Vilmos

Molnár Vilmos

Az ördög megint Csíkban

„Valamelyik farsangon Csíkszentmihályon megbicskázták az ördögöt...” (Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban)

  – Baj van Köpecen – mondta az ördög kedvetlenül, majdfelszedelőzködött és átment Csíkba. A csíkiakkal mindig is akadt ilyen-olyan osztanivalója. Rendezni régtől esedékes törlesztéseket, benyújtani hajdani figurázásokért a számlát. Legutóbb is ott bicskázták meg egyik cégtársát, erősen figurás népek laknak arrafelé. Az udvarhelyiek sem jófélék, azoktól mégsem esett olyan rosszul neki, ha időnként kibabráltak vele. Udvarhelyen az ördög mindig is otthon volt.

Mese a koalamackóról

Egyszer egy gondolatolvasó koalamackó vándorútja során elérkezett egy erdőszélre és ott felmászott egy kőrisfára. Tetszett neki a kőrisfa erősen, meg kiváncsi is volt rá. Ilyen fára eddig még sosem mászott. Ahonnan jött, ott másféle fák nőttek az erdőben.
  Tikkasztó nyári dél volt. A dombháton, az erdőszél nyújtotta árnyékban egy birkanyáj delelt. A nyájhoz tarozott száznegyven birka, két kutya meg egy szamár. Nem számított nagy nyájnak, szamárra tán szükség sem volt. Azt a kis batyut a kevés elemózsiával a pásztor is könnyen elbírta volna. De a pásztor úgy gondolta: egy juhnyáj akkor az igazi, ha tartozik hozzá szamár is. A szamár a régi időkből maradt meg, amikor még több százra rúgott a birkák száma. Legeltetésükhöz távoli vidékeket kellett bejárni nagy batyuval. Régi szép idők. Azóta kicsit összement minden.

Zsidó Ferenc Laska Lajosáról

A magyarság testsúlya, forró levesbe lépni, barna cipőkrém

Rövidprózák*, áll a könyv alcímében, és tényleg, ha mondhatom így, kellemesen rövidek ezek az írások. Néhol a haiku prózaváltozatával, az úgynevezett haibunnal mutatnak rokonságot a szövegek. A haibun sem akar valami világrengetőt közölni, terjedelménél fogva erre kevéssé is lenne képes, inkább csak konstatál valamit, rögzít egy pillanatot vagy egy érzést, amely így kimerevítve azért továbbmutat önmagánál, sokat elárul másról is, például az íróról, aki rögzítette, ez esetben Zsidó Ferencről.

Molnár Vilmos haikui

Kavicsra írt haikuk

(Sztúpa)

Parti kavicsban
rejtező Buddha. Csobog
az imamalom.


(Asztroizé)

Sárga kavicson
fényét csillantja a Nap.
Kozmikus játék.

Borsodi L. László prózavers-kötetéről

Borsodi L. László ötödik verseskötete rendhagyó, különös könyv. Hangulatában és nyelvezetében egyaránt. Megkockáztatom és eljátszom a gondolattal: ha Beckett Godot-ra várva Vladimirja azt vette volna a fejébe, hogy a lírához nyúlva adjon számot érzéseiről, személyekhez és a világ dolgaihoz fűződő viszonyáról, akkor az általa megfogalmazott gondolatok, valamint a megfogalmazás módja is körülbelül úgy mutatna, mint Borsodinak e kötetben szereplő prózaversei.

Molnár Vilmos prózája

Félig titkos történet

Szereplők:

Belevaló Csávó                                 
Jellegzetes Figura
Tűzrőlpattant Menyecske
Bal Fácán
Tolakodó Fráter
Megesett Szívű
Rámenős Fazon
Mokány Csóró
Lelki Gyermek
Isten Barma
Bájos Teremtés (alias Kicsi Szívem)
Furcsa Szerzet
Jogot Végzett Ember   
Jónép
Ön

Ott, ahol máskor is össze szokott gyűlni, most is összegyűlt a jónép. Féldeciket, olyasmiket kért a Jónép. Egész deciket, ilyesmiket is. Egy tűzrőlpattant menyecske serénykedett deci-ügyben. Adta ki, amit kértek, szedte be, amit kért. Időről-időre a Jónép próbálkozott ezzel-azzal Tűzrőlpattant Menyecskénél. De nem ment. Nem és nem.

Fodor Nagy Éva önéletrajzi könyvéről

Fényképek: ablakok a múltra*:   Régi, olykor már megsárgult fényképeket nézegetni, úgylehet, hathatósabb módja a múlt felidézésének, mint ha az egykori 16 mm-es családi filmfelvevőgépekkel, a nyolcvanas-kilenvcenes évek videofelvevőivel, vagy a mára mindenki számára elérhető digitális kütyűkkel készített mozgóképeket nézi meg az emlékezni vágyó.

Az ördög megint Csíkban

„Valamelyik farsangon Csíkszentmihályon megbicskázták az ördögöt...”
Tamási Áron: Ördögváltozás Csíkban

– Baj van Köpecen – mondta az ördög kedvetlenül, majd felszedelőzködött és átment Csíkba. A csíkiakkal mindig is akadt ilyen-olyan osztanivalója. Rendezni régtől esedékes törlesztéseket, benyújtani hajdani figurázásokért a számlát. Legutóbb is ott bicskázták meg egyik cégtársát, erősen figurás népek laknak arrafelé. Az udvarhelyiek sem jófélék, azoktól mégsem esett olyan rosszul neki, ha időnként kibabráltak vele. Udvarhelyen az ördög mindig is otthon volt.

Rendhagyó mese a varasbékáról

Régen, az idők kezdetén, a dolgok még puhák voltak, mint a viasz, és folyton változtatták az alakjukat, mert még semmi sem döntötte el, hogy mi legyen belőle. Akkoriban könnyen megesett, hogy ami egy nappal előbb még cirádás kovácsoltvas kerítés volt, másnapra hét határban hallható harangzúgássá változott. A dolgok jó részét még nem is hívták sehogy. Szüntelen átváltozása miatt egyelőre nem volt érdemes nevet adni semminek. De aztán addig változtatta az alakját minden, míg valami emlékezetes nem történt vele.

Hajdú Farkas-Zoltán könyvéről

A menekülés – mint megmaradás?!

Súlyos dologról szól Hajdú Farkas-Zoltán könyve*. Egyes személyek júdássá válása, árulása sem könnyű téma, hát még ha egész népcsoportot ér ilyen vád! Mert ez is elhangzik a könyvben (és filmben), épp egy szász pap szájából, az erdélyi szászoknak a ’89 utáni tömeges és végleges Németországba való áttelepülésével kapcsolatban. Amikor Erdélyben véget ért egy nép nyolcszázötven éves történelme és az egykor több százezres közösségből alig tizenötezren maradtak. Vagy mára még annyian sem.

Subscribe to this RSS feed