Hegedűs Imre János

Hegedűs Imre János

Király Zoltán „Férfifiók” című kötetéről

A dobbantó deszka majd minden kezdőnél az abszurd(oid), de az csak Páskándinak sikerült korábban, kellett az avantgárd-kétszersült – itt keressük/keresik Király Zoltán helyét, terét, mezejét –, végül legtöbbjük nem tudott meglenni a mindenható posztmodern nélkül. Nincs semmi baj vele. Csupáncsak áporodottan, kifáradtan, únsággal érkezett meg Kelet-Európába. Király Zoltán első, gyűjteményes, új versekkel is bővített kötete, a Férfifiók ennek az irodalmi “kevercsnek” a végeredménye. (Ne legyen sértő a szó, a tizenöt éves Madách Imre egyik öccsével Litteraturai  Kevercs címmel szerkesztett családi lapot!) Az úgy van, hogy aki hegyet akar rakni, annak földre van szüksége. Ha földet váj az ember, gödör keletkezik. A gödörből hordjuk a földet a hegyre.

Határ, Határ, Határ!…

Négy évig tartott a káprázat, akkor születtem én, negyvenben fogantam, negyvenegyben jöttem a világra, negyvennégyből őrzöm az első emlékképem, emberi eszmélkedésem kristálydarabját, bukolikus pásztorjátékát. A HATÁR leszelte kicsi falum, Székelyhidegkút határának néhány dűlőjét, az asszonyok átjártak sarjút gereblyézni Dél-Erdélybe, a férfiak lépést sem hőköltek sok évszázados foglalkozásuktól: őrizték a HATÁRT, csakhogy most már nem a keletit, hanem ezt a belsőt, a szike-vágta sebet, s közben szántottak, vetettek, boronáltak, volt két gazda, Kecskés Lőrinc és Gyerkó József, akik, ha beleakasztották Magyarországon az ekéjüket a földbe, megfordulni a keskeny parcella végén már csak Romániában tudtak.

Subscribe to this RSS feed