Zsidó Piroska

Zsidó Piroska

Szakács István Péter prózakötetéről

Szakács István Péter kötete* a mágikus hetes szám bűvöletében fogant: a szerző hetedik kötete és hét novellát is tartalmaz. Az egyes írások szintjén ennek a számmisztikának nincs ugyan nyoma, de mégis ott van mindenikben elrejtve az a misztikus többletjelentés, ami a hetes szám jelentésére irányítja a figyelmünket. A hetes tulajdonképpen az isteni rendet szimbolizáló hármas és az emberi jellemerőt jelentő négyes összege, isteni és emberi világ összekapcsoltságában az érzékfelettiség, a spiritualitás száma.

László Zoltán: Egyszervolt

Nem is tudom, miért vágtam bele ebbe a lektűr-kalandba. Talán, mert illő tisztelettel viseltetem a népmesék iránt, és azt gondolom, nem lehet elszúrni végleg semmit, amibe beleszövik azokat. És bár az urban frantasy végső soron nem a kedvelt műfajom, mégiscsak igazam volt: ez a könyv le tudott bilincselni annyira, hogy egy szuszra elolvassam. A kerettörténet elég silány: „ők” felhasználnak egy ambiciózus és tehetséges, érvényesülni nem tudó mérnököt tisztességtelen céljaik elérésére, amibe, persze, egy kis hiba csúszik, valaki kiszabadul, így aztán van, aki felgöngyölje a szálakat, kibogozza a kibogozhatatlant, megmentse a megmenteni valókat, és megbüntesse a rossz fiúkat.

Nagy Koppány Zsolt új regényéről

Merész időutazásra szánja magát Nagy Kopány Zsolt egy olyan regényben, ami a ma emberében bújkáló kérdésekre riasztóan rezonál. Olyan, mintha rivaldafényben, csuklóból született volna, hogy a végén a nézők tapsoljanak, így aztán a huszárvágás kifejezés jutott róla eszembe.
Miért is mondom ezt?

Dan Marius Drăgan regényrészlete

A Napok könyve*

Ennek a történetnek ősidőkbe nyúlik vissza a gyökere, amikor az idő éppenhogy megtanulta, hogyan teljen, és a Nap is ügyetlenül csinálta az esti lefekvést, hogy helyet adjon a Holdnak az égen… Azokban az időkben a Nagy Időpatak, amelynek az volt a sorsa, hogy a föld valamiféle övévé váljon, még nem kerülte meg kilencszer a földet, még nem is zavarodott fel, a vize sem volt fekete, mint mostanság a sok bűntől, amit le kell mosnia, és tovább vinnie a Pokol bugyrai felé, ahol tűzfolyóvá változva elégeti azokat örök időkre; azokban az időkben vidáman és kristályosan folyt, és éppen olyan tisztán, mint akkor, amikor a Világ Fenyőfájának tövénél felszínre bukkant.

Vida Gábor új regényéről

A legnagyobb erő, ami ezt a könyvet összetartja és előre löki, az egyféle változata az ezerszer megfogalmazott jellegzetes Erdély-otthon érzésnek. A szerző olyan – szimbólumként is értelmezendő – motívumokat vonultat fel, mint Mátyás kolozsvári szobra, az amerikázó szegényember vagy a háború.  

Csányi Vilmos Szent Teréz-könyvéről

A XVI. században élt avilai Szent Teréz életéről szóló könyv a szerző szerint fikció – ugyanakkor dokumentumokra támaszkodó korrajz, jellemrajz is. Célja talán a szent valamiféle „rehabilitációja”, ami talán abból a felismerésből fakad, hogy most, több mint 400 évvel Teréz halála után, végre szabad egy nőnek úgy élni, gondolkodni, dolgozni, dönteni, ahogy azt Ő megálmodta.

Guruzsmás székely irodalom*

Mielőtt nekifogtam volna a cikknek, mindenekelőtt arra próbáltam választ találni, mit is jelent a “székely irodalom” kifejezés, egyáltalán: létezik-e ilyesmi. Több forrást is megnéztem, s ezek alapján a következőkre jutottam: a Wikipedia szerint a székely irodalmat sajátos humor és észjárás jellemzi, de leginkább mégis attól lesz székellyé, hogy a székely kultúrához és a Székelyföldhöz kötődik tematikájában. Sántha Attila szerint a „székely irodalom” lényege inkább az észjárásban van. (“Hát nem székely volt-e Bolyai János? Ő pedig még a teret is meggörbítette, annyira utálta, hogy A-ból B-be a megszokott úton jusson el”).  

Czapáry Veronika regényéről

Pár nap szünetet kellett tartanom a könyv elolvasása és a recenzió megírása között, mivel már megint összekeveredett bennem erkölcs és irodalom. Néha elég nehéz elfogadni, hogy a művészet az erkölcs felett áll, és joga van bármiről beszélni. Mert jó lenne, ha ez a regény nem létezne. Ha a regény megírását kiváltó okok nem léteznének. Jó lenne, ha elolvastán nem gondolná az ember, hogy undorító – de azt is, hogy szükséges. És még mindig csak az erkölcsnél tartok...

Trux Béla debütkötetéről

A templomos lovag első látásra, és figyelembe véve, hogy első könyves íróról van szó, szemtelenül vastag (652 oldal). És ha azt is tekintetbe vesszük, hogy folytatást is ígér a szerző, hát, nagyon gyanússá válik, hogy ismét csak valami fránya fiatal szemtelenkedik a komoly olvasóval… Aztán elkezdi az ember olvasni, és az első rész bizony már-már igazolni véli balsejtelmeinket. 

Balázs K. Attila prózakötetéről

A zöld fotel lakója - ez Balázs K. Attila második könyve a 2009-ben megjelent, Vizuáliák címet viselő verseskötet után. Nem tudom, mi az oka, hogy ezúttal prózával próbálkozik, mindenesetre azt hiszem, a váltás hasznos volt. Ha a Vizuáliák kapcsán az eredetiséggel együtt képzavarról értekezik a kritika (www.helikon.ro/index.php?m_r=2045), A zöld fotel lakója esetén véleményem szerint pozitívabb a mérleg. 

Subscribe to this RSS feed