Interjú

Beszélgetés Csutak Gabival

Csendélet sárkánnyal címmel jelent meg nemrég Csutak Gabi első novelláskötete. Ennek kapcsán kérdeztük a szerzőt.

- A budapesti bemutató után, december 9-én szülővárosodba, Szatmárnémetibe is elhozod debütköteted. Milyen érzésekkel, gondolatokkal készülsz erre az alkalomra, hiszen valamelyest „haza is hozod” első könyved?

- Nagyon örülök, hogy lehetőségem lesz a szülővárosomban bemutatni a könyvet, hiszen több olyan novella is szerepel a kötetben, ami szatmári helyszínekhez köthető. Több szövegben is felbukkan például a kommunista időkben épült új városközpont betonrengetege és benne a korszak megalomán építészeti monstruma a közigazgatási palota.

Beszélgetés Ráduly Jánossal

Nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját Ráduly János néprajzkutató, költő és műfordító. A Kriza János Néprajzi Társaságtól életműdíjat vehetett át ebből az alkalomból abban a kibédi iskolában, amelyben szakmai pályafutásának legnagyobb részét töltötte. Sokoldalúságánál talán csak írói termékenysége nagyobb: 115 nyomtatott kiadványon szerepel már a neve. Megállni pedig esze ágában sincs.

- Nyolcvan év. Mit jelent ez? Volt valami elképzelése gyerekként, hogy mit csinál majd nyolcvan évesen?

– Soha eszembe nem jutott gyermekként, fiatalként, vagy érett férfiként, hogy én megérjem a nyolcvanat. Külön köszönöm a sorsnak, hogy ez sikerült. Kerek évfordulót jelent. S az elvégzett munkámra nagyjából büszke lehetek. Eredményes volt.

Interjú Sántha Attilával

- A Székely Szótár 2004-ben jelent meg először, a saját kiadód jelentette meg. Mi változott azóta, hogy egy új kiadással jelentkezel most?

- A Székely Szótárnak érdekes története van, azzal indult, hogy nyelvjárástanból az egyetemen írásos vizsga volt, én pedig a székely nyelvjárást húztam ki. Mivel én magam is székely vagyok, gyorsan írtam kb. 300 szót, és vártam, hogy bezsebeljem a megérdemelt maximális jegyemet. Erre fel a tanárom meghúzott, mondván, ezek a szavak nem léteznek. Mondanom sem kell, úgy éreztem magam, mint szegény József Attila Öcsödön, kinek azt mondták, Attila név nem létezik, így Pistának szólították.

Beszélgetés Fülöp Györggyel

A nagykárolyi születésű Fülöp György orvos-költőt kérdeztük verseiről, ars poeticájáról és arról, hogy szerinte van-e létjogosultsága napjainkban a versírásnak.

- Csehov és Bulgakov is orvos volt, a magyar irodalom leghíresebb orvos-író figurájaként pedig Csáth Gézát tartjuk számon. Esetedben is a gyógyítás a költészet mellé társult. Hogyan kapcsolódik össze ez a hivatás a líra szeretetével?

- Azt gondolom, hogy nincs ilyen jellegű hivatás, csak többé-kevésbé tévelygő emberek vannak. Számomra teljesen lényegtelen, hogy ki milyen kényszerek mentén tölti el a napjait. Ebben a tekintetben egy lényeges kérdés van, hogy az ember mire gondol közben. Az én esetemben az, hogy orvosként dolgozom, semmilyen kölcsönhatásba nem léphet azzal, amiről verset szeretnék olvasni vagy írni. Jóval korábban kezdetem el a versek felé fordulni, az orvoslás csak olyasmi lett, mint amikor a költő követi a múzsáját a poklon át a Paradicsomba. Beleszerettem egy lányba, ő az orvosin akart továbbtanulni, én pedig követtem.

Interjú Balázs Imre Józseffel

Tízmondatos kritikáinak formájához némiképp igazodva, gyorsinterjú, vagyis 5 kérdés, 5 válasz keretében próbáltuk körüljárni Balázs Imre Józseffel azt, amit a megjelenő kötetéről tudni érdemes.

- Ezeregy mondat címmel rövidesen megjelenik tízmondatos kritikáid gyűjteménye a Lector Kiadónál. Értelemszerűen száz írás van benne? És mi a helyzet azzal a plusz egy mondattal?

- Száz írás, száz könyvről, igen. Ezer mondat jött volna ki, ha minden teljesen szabályos, de az ezeregyéjszakás allúzió kedvéért már akkor is el kellett volna rontanom a számolást, ha az utolsó pillanatig mindig, minden könyvről tíz mondatot írok. De elég korán, már 2011 végén akadt egy olyan könyv, amelyiknél csak 11 mondatba fértem bele (a könyv is – Németh Andor: Egy foglalt páholy története – kilóg kicsit a többi közül, mert egy elfeledett regény friss újrakiadása), innen már egyenes út vezetett az 1001-ig.