Interjú Bálint Szilárddal

- Fiatal szerzőknél óhatatlanul a rövid bemutatással és a kezdeti lépésekkel szükséges elindulnunk: Mikor kezdtél el írni? Hogyan csöppentél bele az irodalomba?

- Annyi minden közrejátszott ebben, hogy órák kellenének, mire oda jutok, hogy : na és így kezdtem el írni. Óvodás koromban már megismerkedtem Kányádi Sándor gyermekverseivel. Majd másodikos koromban Kovács András Ferenc dedikált nekem (Dávid Szilárdnak...), népdalversenyek is hozzájárultak ehhez. Ugyancsak másodikos koromban kezdtem el orgonán tanulni, innen jön a dallam szeretete.

A Kányádi Sándor szavalóverseny országos szakaszát nálunk, Varsolcon rendezik majdnem húsz éve, én ebben nőttem fel. A falumban a népdal élő, nagybátyám kiskoromban mindig énekeltetett, és cukrot kaptam ha elénekeltem a „Szilágysági gyerek vagyok” című népdalunkat. És akkor a motiváció: amikor betöltöttem a 16-ot, megismertem egy lányt, akit sehogysem lehetett meghódítani. Sosem adta meg fiúnak a telefonszámát, de én jöttem azzal, hogy mi van, ha írok neki verset minden számjegyért, ha tetszik neki, megmond egy számjegyet. Belement. 9 verset írtam, a tízedikre nem vártam, hanem minden variációval írtam egy bemutatkozó smst. Tetszettek neki a verseim. Írogattam neki, meg kezdtem másról is írni, majd tavaly márciusban beküldtem három darabot egy folyóiratnak, és elfogadták. És akkor becsöppentem, most meg csöppenek és csöppenek mélyebbre.

- Kik hatnak rád, kinek a szavára figyelsz?

- Először is a nagyöregek. Én tisztelem nagyapámat, amiért annyi mindent tud mesélni nekem. Órákig hallgatom a történeteit, regényesek. Így aki többet megélt, több tapasztalatot tud áthagyományozni. Akik már nem élnek, azok példaként lebegnek a szemem előtt, és az élők közül sokan példaképeim és felnézek sokra. Felsorolok pár nevet: Weöres Sándor, József Attila, Tóth Árpád, Dsida Jenő. De nagyon-nagyon sok van még, akik hatnak és hatni fognak rám. Szeretem Szergej Jeszenyin verseit, az életével pedig azonosulni tudok. Szeretem Nagy László fordításait. Igazából mindenből tanulni próbálok, úgyhogy nem fogok felsorolni minden nevet, ami valamiképpen befolyásolta a pályámat eddig. Figyelek Kányádira, figyelek KAF-ra, figyelek Balázs Imre Józsefre. Aki pedig nagyon sok tanáccsal ellát, és biztat, és hatalmas segítségemre van, az Orbán János Dénes, függetlenül attól, hogy írásban és ízlésben teljesen párhuzamosak vagyunk, szerintem ez benne a vagány. 

-Mi inspirál?

-Maga az írás inspirál. Inspirál az elvont. Inspirál az, hogy mi mindent elő lehet bújtatni az agy tompaságából. Inspirál a matematika, a nyelvtanulás, a logika, valamint inspirálnak személyek, akik nem írók. Neveket nem szeretnék említeni, mivel szerény emberek ezek, de számomra bebizonyították, hogy az ember csodálatos, ha ezt felismeri és hasznosítja. Egyik személy kisebb, mint én, de hajlok arra, hogy szellemileg sokkal nagyobb: festő, grafikus, zseni. A másik személy egy végtelenül csiszolt egyéniség, egyenes, pazar szellemi képességekkel, újságírónak tanul, nő. Minden valamire való, vagy általam valamire érdemesnk k tartott verset megmutatok nekik, ez a tűzkeresztjük.

- Milyennek látod - ahogy egyre inkább részesévé válsz - az erdélyi irodalmi életet, hát a kárpát-medenceit?

-Azt hiszem, erre nem tudok érdemben válaszolni. Egyelőre csak szemlélődök, és fejlesztem magam. Az erdélyi irodalomi élet csodálatosan sokszínű, és az íróink is azok. És ez így tökéletes szerintem. Nagyon szeretem olvasni a kortársaimat.

- Írásaidat újabban Igor Loffe művésznévvel jegyzed. Miért az álnév, honnan származik? Meddig maradnál mögötte?

- Nos, úgy érzem nem fog hosszasan maradni ez az álnév. Azért vettem fel, hogy az emberek ne tudják, igazából ki vagyok, de azzal, hogy most kérdésekre válaszolok, már fognak. Szeretném, ha az emberek a verset olvasva és semmit sem tudva rólam egyszerűen csak azt mondják: ki ez, mi ez amit ír? Egy ideig még ezen a néven fogom megjelentetni a verseimet, kivéve a gyermekverseket. Úgy gondolom egészen az első kötetig maradok mögötte, majd a kötetet igazi nevemen jelentetném meg. Majd újra kitalálnék egy álnevet, amivel a következő kötetig publikálnék. 
A név onnan jön, hogy rajongok Bulgakovért, Dovsztojevszkijért, Szergej Jeszenyinért, Blokért, az orosz mentalitásért. Ezért gondoltam arra, hogy orosz név legyen. Mivel Igor olyan brutális és nyers név, mint magyarul a Szilárd is valami ilyenre utal, ez lett. A Loffe pedig az én fülemnek zene, ahogy összecseng a kettő. Mellesleg a Loffe egy mára már nem használt orosz költőnév.

- Irodalom mellett mivel foglalkozol? Milyen pályát, jövőt képzelsz el magadnak? 

- Kolozsváron élek leginkább, itt járok a Protestáns Teológiai Intézet református karára. Elsőéves vagyok. Inkább azt mondanám, hogy egyelőre teológia mellett foglalkozom irodalommal, nem pedig fordítva. Lelkipásztor szeretnék lenni, gondolom egy faluban. Szolgálni akarok, és szolgálnom kell, ez már biztos, de hol, az kérdéses. Ha íróként kell, akkor úgy fogok, ha lelkészként, akkor úgy fogok, de az is lehet, hogy egyik sem a végleges nekem szánt hivatás ezek közül. Hogy tudatosan építsem a jövőmet, egyelőre könyvtárat szeretnék magamnak, minden ami érdekel, és érdekelni fog, azt próbálom kikapargatni.

- Milyen tervek foglalkoztatnak, milyen műveken dolgozol, mire számíthatunk tőled a közeljövőben?

- Héber, görög, és latin nyelvvel ismerkedem. Mindegyik más cél miatt. A román irodalom múltjába kicsit beleásom magam, a mostanival talán nem akarok megismerkedni. Azonkívül fordítani szeretnék, egy angol költőnőtől, akitől elszáll az agyam, annyira jó versei vannak. 
Meséket, gyerekirodalmat feltétlenül akarok írni. A gyermekek között jól érzem magam, és amikor boldoggá tudok tenni egyet, akkor én is tele vagyok vidámsággal. És már kaptam gyermekektől aranyos visszajelzést a Napsugárban megjelent versemért. Egyházzal kapcsolatos írásokat, novellákat, esszéket, regényeket is akarok írni. Nagyon-nagyon sokfelé terjed a kiváncsiságom. Engem ugyanannyira érdekel Bolyaiék életútja, mint József Attila személyiségkutatása, vagy a metafizika.
- Mit tartasz fontosnak még tudni rólad, a versvilágodról? Mely írásaid tartod legjellemzőbbnek magadra? 
Az írásaim én vagyok, tartok attól, hogy kevesen értik meg majd őket. Azt tartom fontosnak magamról, amivel én is tisztában vagyok: érzelmileg labilis vagyok. Vagy szélsőségesen vidám, vagy túlzottan szomorú, közömbös majdhogy soha. Még nagyon az elején vagyok, nem tudom, milyen a versvilágom, amíg nem alakítom ki, ez pedig addig fog formálódni, amíg élek, vagy inkább, amíg olvasnak. A biztonság kedvéért paródiát, és gyermekverset is mutatok:

Pihen

Lassan bomlik
ki, alszik és
szád felett a
bemélyedés
puhán remeg,
az arcodat
egymásra forrt
csiszolt rudak
összefogják.
Az állkapocs
ágaskodik
hajadra, most
hullámzik és
partodig ér:
gúlatestek
közt éles él.
Kerge kontúr,
Mélybe vágok. 
homorúdon
Csönddel járok:
lefedtelek
Te csupasz szép,
hallgatózlak.
elernyedt, kék
csonthangokat,
mik bebújtak
tobozodba:
szádba fúltak.      

Óda a second hand biciklimhez

Ó, te Németországi csoda,
Hogy lehettem olyan ostoba,
Hogy eddig nem vettelek meg.

Nem számít ha rozsdáid kora
Több mint ahány éves vagyok, oda
Kerülsz te is én is, vár az ócskatelep.

Úgy megszerettelek már egy hete,
Szerelmem súlya egy tere
Széna vagy szalma, szóval... hogy ég

Egy hete, hogy kormányod fele
Elindultam, és vázad dere
Betöltött, mint felhőket a lég.

Ha tehetném a rozsdafoltot
A tárcsádról, a zsírt, a mocskot
Tárt fehér fogakkal nyalnám le.

Mert szereted a gazda-csókot,
Virítasz, mert elsőd dinamózott,
Én meg hetykén dőlök ülésedbe.

Mindig akartalak, csak eddig
Nem tudtam, hogy téged keddig
Szerelnek, mert rossz a csöved.

Elmennék érted gyalog Pestig,
Várnék rád a hidegben estig,
Csak melegítsen mocskos öled.

Nem hagylak el, már megszoktalak,
Pedig két napja sem tekerlek,

Úgy érzem anyádként kihordtalak,
Ha elhagysz, én ki nem heverlek.

Mi lehet?
IV.rész

Szép állat a pénztárca,
Csak a lustákat bántja,
Mert azoknak üres,
Te legyél szemfüles!

Szép állat a szemüveg,
De akin a szemüreg
Ráncos,az jobb ha most
Lefekszik s óvatos!

Szép állat az iskola,
De ha anyu visz oda,
Sírok mind a mozdony,
Inkább ülök otthon.