Beszélgetés Farkas Wellmann Évával
Fotó: www.barkaonline.hu

Beszélgetés Farkas Wellmann Évával

Tíz parancsolat, tíz vers, tíz díjnyertes grafika és tíz Evilági-dal: Parancsolatok a címe Farkas Wellmann Éva harmadik kötetének, mely a mózesi tízparancsolat etikai megközelítése a mai ember számára. A munkára Orbán Ferenc, az Evilági zenekar vezetője kérte fel. Ugyanők különböző hangszereléssel meg is zenésítették a versciklust – az ingyenes CD a kötet mellékleteként jelent meg. A kiadványt Ferencz Zoltán, a gyergyószárhegyi művésztelep vezetőjének grafikái díszítik.

– Mesélj, kérlek, a kötet keletkezési körülményeiről!

– Az Evilági együttes vezetője, Orbán Ferenc keresett meg néhány évvel ezelőtt, hogy készítene egy albumot a Tízparancsolatról, és ehhez szeretné, ha megírnám a verseket. Nagy kihívásnak tűnt, de ugyanakkor rendkívül izgalmasnak is. Egyik első kérdésem az volt, hogy mi a határidő, mire ő azt felelte, nincs ilyen, akkor és úgy írom meg, ahogyan nekem megfelel. Így már ellenállhatatlan volt az ajánlat, elfogadtam, és igyekeztem ebbe az irányba terelni gondolataimat. A kézirat tavaly januárban készült el, a zene pedig őszre.

– A mózesi tízparancsolatokat újraértelmezve milyen morális tanulságokra jutottál?

– Tanulságokról óvatosan beszélnék, mert éppen a nagy morális téziseket akartam kicsit kimozdítani megkövesedett állapotukból, feldolgozhatóbbá tenni a mai kihívásokkal szembesülő ember számára. Talán ha valami általánosat akarnék mondani, akkor azt, hogy a parancsolatok szövegének túlságosan jó – mégis gyakran felszínes – ismerete eltávolít bennünket attól az igazságtól, amelyet mélyen hordoznak. Ezért nem árt néha elgondolkodni rajtuk, esetleg egy-egy váratlan látószögből közelíteni hozzájuk. Meglepő következtetésekre juthatunk saját értékrendünkkel kapcsolatban is. A könyv végébe mellékeltük is Mózes II. könyvéből a vonatkozó részeket.

– Melyik parancsolat okozta a legnagyobb gondot?

– Körülbelül két és fél év alatt fejeztem be a verseket, utána már csak apróbb csiszolások jöttek. Több téma is majdnem kifogott rajtam, de talán a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy honnan közelítsem meg a Ne ölj! parancsolatot. Megvizsgáltam számtalan lehetséges vetületet, sőt próbáltam nem csupán a gyilkolásra vonatkoztatni, hiszen sokféleképpen lehet ölni, ezerféle eszközzel. Az értelmezés útja végül visszavezetett a kiinduláshoz: nem véletlen, hogy ez a legrövidebb parancsolat, érdemes a szigorát nagyon komolyan venni.

– Takarékosnak, szűkszavúnak, szemérmesnek szokták tartani a költészetedet. Miért?

– Gondolom, a tömörségre való törekvés miatt, meg a viszonylag ritka könyves jelentkezések okán. Van, aki egyetlen gondolatból tíz verset tud írni, én néha tíz ötletből rakok össze egyetlen szonettet. De ettől (is) más minden vers, minden alkotó.

– Mi mindennel foglalkozol még a verselés mellett?

– Főállásban a Bárka folyóirat online felületének vagyok a szerkesztője, de emellett oktatok Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémián. Kritikákat, kulturális újságcikkeket is írok, Békéscsabán pedig irodalmi rendezvényeket szervezünk.

– Évek óta Magyarországon élsz. Mennyire szakadtál el az itthoni irodalmi közegtől, vagy van-e átjárás a kettő között?

– Szeretném hinni, hogy nem szakadtam el és soha nem is fogok. Persze részben Erdélyben is változtak a viszonyok, új generációk nőttek fel, több számomra fontos szerző meghalt, de ez nem változtat azon, hogy továbbra is otthon érzem magam Székelyudvarhelyen vagy akár Kolozsváron és Marosvásárhelyen is. Éppen tegnap kaptam egyébként egy meghívást Nagyszalontára, egy irodalmi estre – szinte gondolkodás nélkül mondtam rá igent.

– Tervezel-e itthoni könyvbemutatót, és ha igen, mikor?

– Természetesen! Igaz ugyan, hogy ez nem rajtam múlik, de a legnagyobb örömmel viszem haza a könyvet, ha hívnak. Sőt az lenne az igazán szép, ha a megzenésítő Evilági együttes is jöhetne Sepsiszentgyörgyről, és akár Ferencz Zoltán, a könyvben szereplő csodálatos grafikák szerzője is megtisztelne jelenlétével. Mindannyian Székelyföldről származunk. (Kérdezett: Kosztolányi Katalin)


Az interjú teljes terjedelmében a www.liget.ro oldalon olvasható.