Items filtered by date: december 2017

Interjú Varga László Edgárral

– Nemrég jelent második, bejárónőm: isten című köteted. Feltűnő, hogy mindkét szó kisbetűs, és nemcsak a címből, de az egész kötetből hiányoznak a nagybetűk. Miért?

– Nem csupán a nagybetűk hiányoznak, de vesszőt és pontot sem használok a versekben. Ez már az első könyvemben is így volt, valahogy nem érzem szükségét ezeknek az írásjeleknek, csak ott használok egy-egy kérdőjelet, kettőspontot, ahol tényleg elkerülhetetlen. A vers a legtömörebb műnem, a szöveg tagolása roppant fontos, értelmezési lehetőségek rejlenek ebben. Ugyanakkor az írásjelek, nagybetűk hiánya vizuálisan egyszerűbbé, szikárabbá is teszi a szövegeket.

Interjú Jánk Károllyal

- A költészet és a műfordítás mellett, különböző szerkesztői feladatokat is elláttál már, munkatársa voltál a Korunknak, A Hétnek, a szatmári Sugárútnak, de tanárként is dolgozol kisebb-nagyobb megszakításokkal. Hogyan egyeztethető össze ennyi minden az életedben?

- Hát először is ezek a szerkesztői próbálkozásaim nem egyszerre, nem egy időben zajlottak. A Korunk esetében, akkor még nem lévén internet sem, havonta jártam föl Kolozsvárra, A Hét pedig Marosvásárhelyen készült, így aztán telefonon, részben számítógépen keresztül próbáltunk kapcsolatot tartani, de az, hogy Szatmárnémetiben élek, nem tette lehetővé hosszú távon az együttműködést.

Subscribe to this RSS feed