Items filtered by date: július 2017

Beszélgetés Bodor Ádámmal

Sinistra és Verhovina bennünk él, a természet pedig elpusztíthatatlan. Bodor Ádám íróval felhővonulásról, generációs „tombolásokról”, börtönévekről és arról is beszélgettünk, miért nem került annak idején Sepsiszentgyörgyre.

– Élete visszatérő motívumai a Madarasi Hargita és a Radnai-havasok, évente több hetet tölt e két helyszínen. Változtak-e az idők folyamán a hegyek?

– Szemlélet kérdése. Attól függ, mit keres ezeken a helyeken az ember: a saját emlékeit, önmagát, vagy átengedi magát egy érzelmi kapcsolatnak? Mert hogy igazából arról van szó. Kétségtelen, ezek a helyek is rengeteget változtak, bizonyos szempontból teljesen megváltozott az arcuk, nem úgy néznek ki, mint amiért annak idején először felkerestem őket. Ezt egyrészt tudomásul kell venni, ugyanakkor ha az ember visszatér egy helyre, az, amiért rendre visszatér, nem változik olyan mértékben, hogy elveszítse varázsát. Tisztázatlan dolgok ezek, most, hogy megkérdezte, el kell gondolkodnom, mi is hív vissza ugyanoda.

Interjú Ferencz Imrével

- Miként látod íróasztalod (laptopod?) mellől a mai (erdélyi) költészetet? Próbálsz-e lépést tartani az összmagyar irodalom többé-kevésbé kialakult irányvonalaival, vagy sajátosan megszabott öntörvényű utat követsz?

- A mai erdélyi költészet olyan, mint amilyent az erdélyiek megérdemelnek. Mint ahogy eddig is voltak, most is vannak kitűnő erdélyi költők, és vannak persze közepesek és sereghajtók is… Az összmagyar irodalmat figyelemmel kísérem, főleg antológiák révén tekintem át az évi keresztmetszeteket, de a kimagasló teljesítményeket, az új könyveket meg is vásárolhatom ma már a helyi, csíkszeredai könyves üzletekben. Próbálom a magam útját járni.

Subscribe to this RSS feed