Simó Márton

Simó Márton

Gelu Păteanu hazatérése

A jeles műfordító élt Kolozsváron, Bukarestben, Énlakán, Etéden, majd Budapesten. Igazán otthon a Firtos hegyének közelében, Énlakán és Etéden érezte magát. Ezt a vallomását maga is feljegyezte, de gyakran elmondta közeli barátainak, id. Szávai Mártonnak, Kutasi Mihálynak, akire fontos kéziratait is rábízta, többek között a Toldi-fordítást, amikor 1990 tavaszán végleg Budapestre távozott.

Nagyregény négy percben

Rózsika néni kapál a kertben. Beköszönök. Visszaköszön, és egy pillanatra abbahagyja. „Most volt elsőáldozó a kis dédunokám. Torinóban. A drága kicsi angyal! – mondja, pedig nem is kérdeztem. Ő ilyen, egyébként Kotkot Rózsi a „mellékneve”. Hogy tartják a kapcsolatot? – kérdem, mert tudom, hogy a veje román ember, s a néni nem nagyon beszéli ezt az értékesebb állami nyelvet, hiszen világéletében a faluban élt, ahol nem kellett túlságosan törnie magát, hogy bővítse szókincsét.

Átadták a Bálint András-emlékdíjakat

December 18-án, a csíkszeredai Székelyföld Galériában, meghitt ünnepélyes keretek között adták át a néhai Bálint András (1943-1994) újságíró emlékére, a család és tisztelői által létrehozott díjat Sántha Attila költőnek és Szabó Attila filmes szakembernek. Huszadik alkalommal került sor az elismerés odaítélésre, amelyet székelyföldi, vagy onnan elszármazott írók, költők, szerkesztők, újságírók, riporterek kaphatnak „akik tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálják és képviselik a régió magyarságának érdekeit”.

Székelyföld 2015/7.

A folyóirat júliusban, a kánikula közepén is érdekfeszítő írásokkal örvendezteti meg az olvasót. Akár szabadság idejére is elvihető ez a lapszám, amely értékes és emlékezetes tartalommal töltheti ki pihenésünket, illetve újból és újból felhívhatja figyelmünket kultúránk sokoldalúságára és múltunk egy-egy szeletére. A Szépirodalom rovatban Markó Béla, Vajda Anna, Ferencz Imre, Bogdán Emese, Horváth Benji, Selyem Zsuzsa, Farczádi Róbert újabb írásait találjuk.

Cseke Péter 70 éves

A recsenyédi születésű író, szociográfus, irodalomtörténész, egyetemi tanár január 30-án betöltötte a 70. életévét. A születése napján, illetve az ahhoz közeli napokban azonban nem tudták az otthoniak köszönteni, mert éppen Budapesten tartózkodott, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vett részt azon az ünnepségen, amelyet annak az antológiának a megjelenése alkalmából szerveztek, amellyel az idén 70. életévüket betöltő magyar alkotókat, köztük írókat és költőket kívánták megtisztelni. Az unitárius egyházközség április 7-re tudott egyeztetni Cseke Péterrel egy helyi ünnepség időzítésére vonatkozóan.

Székelyföld, 2015./1

A Székelyföld folyóirat idei első száma nagy teret szentel a 70. életévét betöltő lapalapító-főszerkesztőnek. Ferenczest Ágh István verssel köszönti, majd a Pályám emlékezete című rovatban Borcsa János (Ferenczes, a magvető címmel) alkotói útját, a költői, illetve a szép- és közírói munka állomásait pásztázza végig az értő kritikus szemével, továbbá az ünnepelt Arghezi/Ergézi című esszéje és a Lövétei Lázár László által készített életút-interjú –„Fejben mindig is szabadnak éreztem magam” – olvasható ebben a rovatban. Balázs Renáta a Székely Könyvtár sorozatban Ferenczes István frissen megjelent válogatott verseit ajánlja az olvasó figyelmébe.

Mire való az erdélyi író?

Néhány héttel ezelőtt - csak úgy, hirtelen felindulásból - összeszámláltam vagy két tucatnyi írót Székelyudvarhelyen és környékén, s legalább ugyanennyit a Csíki-medencében is. A számbavételkor rájöttem, hogy a létszám még magasabb, hiszen igen sokan az élő klasszikusok közül másutt élnek és alkotnak.

Beszélgetés Nádasdy Borbálával

Gróf Nádasdy Borbála életének jelentős részét Nyugat-Európában töltötte, hiszen nem tudta elviselni a családját kisemmiző és ellehetetlenítő diktatúrát. Az 1956-os események után Ausztriába menekült, ahonnan Németországba, majd Franciaországban telepedett. Kezdetben igen ígéretes filmes karrierje abbamaradt, s a lehető legváltozatosabb szakmákban dolgozva, évekig tartó kitartó küzdelem után találta meg a táncpedagógiát, mint habitusához igazán illő foglalatosságot.
Hazájával való kapcsolata soha nem szűnt meg, hiszen tisztában volt a rendszer tarthatatlanságával. Francia állampolgárként jár haza az 1970-es évektől, 1989 után azonban szülőföldjével való kapcsolata olyannyira állandósult, hogy kultúraközvetítő szerepe és karitatív munkája még a Magyarországtól elszakított területekre is kiterjedt.

Nádasdy Borbála Székelyföldön

Székelyudvarhelyen május 20-án, hétfőn 18 órától a Művelődési Ház koncerttermében, Marosvásárhelyen május 21-én, kedden 18 órától a Bernády Házban, Csíkszeredában pedig május 22-én, szerdán ugyancsak 18 órától a Városháza dísztermében találkozhatunk Nádasdy Borbálával.
Mindhárom önéletrajzi kötete könyvsikernek számít Magyarországon, akárcsak az Ízes élet című negyedik is, amely látszólag szakácskönyv ugyan, de jóval több annál, arra az életre és életmódra, arra a szemléletre emlékeztet, amelytől a parancsuralmi rendszer fosztotta meg a magyarságot. A ma is lenyűgöző és rokonszenves személyiségű, igazi szellemi arisztokratává nemesedett írónőnek négy helyszínen szervez könyvbemutatót az Udvarhelyi Híradó.
A közönségtalálkozók alkalmával kedvezményesen megvásárolható lesz mind a négy, a felvidéki Méry Ratio Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet. 

Gróf Nádasdy Borbála életének jelentős részét Nyugat-Európában töltötte, hiszen nem tudta elviselni a családját kisemmiző és ellehetetlenítő diktatúrát. Az 1956-os események után Ausztriába menekült, ahonnan Németországba, majd Franciaországban telepedett. Kezdetben igen ígéretes filmes karrierje abbamaradt, s a lehető legváltozatosabb szakmákban dolgozva, évekig tartó kitartó küzdelem után találta meg a táncpedagógiát, mint habitusához igazán illő foglalatosságot.
Hazájával való kapcsolata soha nem szűnt meg, hiszen tisztában volt a rendszer tarthatatlanságával. Francia állampolgárként jár haza az 1970-es évektől, 1989 után azonban szülőföldjével való kapcsolata olyannyira állandósult, hogy kultúraközvetítő szerepe és karitatív munkája még a Magyarországtól elszakított területekre is kiterjedt. Régóta és gyakran jár Székre, a Székelyföldön is több alkalommal megfordult, de ez idáig még egyetlen egyszer sem sikerült könyvbemutató-körutat szervezni számára, pedig ő szerzőként mindent elkövetett, hiszen az önéletrajzi trilógiáját „zsinórban” írta – 2009-től kezdődően –, évente egy-egy kötettel lepve meg az olvasókat, majd ehhez ráadásként következett az Ízes élet, amely címével ellentétben nem szakácskönyv, hanem egyfajta foglalata annak a világnak, életmódnak, amely végérvényesen tovatűnt az arisztokrácia felszámolásával.

Subscribe to this RSS feed