Farkas-Ráduly Melánia

Farkas-Ráduly Melánia

Beszélgetés Kenéz Ferenccel

Sok helyen költőként, íróként emlegetik, de húszévnyi újságírói munka is van a háta mögött. Az 1944-ben, Nagyszalontán született, József Attila-díjas Kenéz Ferenc 1989 márciusa óta Budapesten él, és bár megfordult a fejében a hazaköltözés, végül lemondott róla. Az okokról, gyerekkori álmairól, költői, újságírói munkásságáról kérdeztük.

– Nagyszalontán született. Gyerekként mennyire volt tudatában annak, hogy olyan neves szülötte volt a városnak, mint Arany János?

– Mi olyan jó tízpercnyire laktunk az Arany-portától. És ugyanannyira a Csonkatoronytól is. Nem emlékszem rá, hogy mondjuk egyszer is elmentünk volna „szülőház-nézőbe”. A Csonkatornyot viszont hetente megmásztuk. Mi nem Arany János mítoszában, hanem a Csonkatorony mítoszában éltünk. A szülőház a földhözragadtságról szólt, a torony pedig a szárnyalásról. Nem Arany János kalapja érdekelt bennünket, hanem a legfelső emelet zsalugáterein át elénk táruló egész világ! Arany János költői géniuszának szárnyalásához föl kellett nőni. A torony grádicsai akkor még igazibbnak érzett magasságok felé csábítottak. Arany megélése ott kezdődik, amikor megérzed, hogy az ő grádicsai valóságosabbak a toronyénál.

Beszélgetés Hadnagy Józseffel

Debrecenben él, de a szíve hazahúzza Erdélybe. Hadnagy József hatkötetes költő nem készült tudatosan az irodalmi pályára, néhány kedves ismerőse azonban arra buzdította, hogy vesse papírra a gondolatait, sőt tanácsokat is kapott tőlük. És nem bánta meg, hogy szemezgetett a verssel, vagy ahogy ő nevezi, a szépirodalom legszeszélyesebb asszonyával.

– Amikor olvasni kezdtem az élettörténetét, rögtön megakadt a szemem azon, hogy Ön egy tizenhárom gyermekes család elsőszülöttje, ami a mai világban eléggé meglepőnek tűnik, főként úgy, hogy sokan egy gyermeket is alig akarnak bevállalni. Mit adott Önnek a nagycsaládos lét?

– Elsősorban ablakot a magyarság jövőjére. Sokszor nézek ki rajta, és azt látom a legoptimistább szemüvegemen keresztül is, hogy úgy kétszáz-valahány év múlva nem lesz magyar a világon, még mutatóba’ sem. Szövevényes kérdés, de meggyőződésem szerint a nemzetfennmaradás alapvető, nem megkerülhető feltétele a nagycsalád. A kiscsalád halálos csapda, amely önmagában is „megvalósítja” Ady Endre jóslatát: „És mi nem leszünk majd szétszórva / Árvult, de mégis győzedelmes fajta: / Minket korszakok tűz-dühe nem edzett / S fölolvaszt a világ kohója / S elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” (A szétszóródás előtt)

Beszélgetés Csata Ernővel

Miként születik meg egy vers, esetleg egy novella? Miért fordít az, aki maga is ír? Meg lehet-e élni például a költészetből? Többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ a Csata Ernő marosvásárhelyi költővel készült beszélgetésben.

– Hogyan lett gépészmérnökből költő? Vagy a kettő nem zárja ki egymást?

– Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. 2011-ben, az Öröklét című kötetem előszavában ezt írtam: „A Halak csillagjegyében születettek kettőssége jellemző életemre: a matematika szigorán nevelkedett műszaki mérnök és a hétköznapok elviselhetetlen szürkeségéből és hazugságaiból menekülni akaró, romantikus, művészi alkat váltakozik folyamatosan bennem. A határozott célokért biztos léptekkel induló ifjúból mára egy kissé zavarodott felnőtt lett, aki a mérhetetlen hazugságáradatból egyre nehezebben tudja kiszűrni az igazat”.

Subscribe to this RSS feed