Mircea Cărtărescu verse

A seb
Rana

I.
jaj nekem, a seb begyógyult
jaj, a vér megszáradt
és heges lett.
ó, uram, meggyógyultam!
 
mostantól a boldogság fog rágni
a lelki nyugalom marcangolni
és az őrültség ami volt, nem lesz mostantól soha,
nem, a vállát már nem fogom csókolni.
 
életem békében és harmóniában fog telni
sok olvasással, szabályos étkezéssel.
egészségemet a tüdőim eszik meg.
az ésszerűség széttépi az agyamat.

jaj, a seb, drága sebem
életem kellemes sebe
a seb melyért éltem, melyet felpiszkáltam az ujjaimmal
behegedt. ó, uram, meggyógyultam!
 
a láz sem gyújtja meg többé 
életem lámpáját a kiégésig.
 
II.
elfogadjam a tényt: nem tudok többé verset írni.
nem vagyok képes, valami bennem nem működik.
éveken át írtam gyűlölettel, szerelemmel, de most
az agyam halott.
úgy indultam a maratonon, mint száz méteren
egyszerre akartam mindent, meg akartam őrjíteni az olvasót.
elfeledtem, hogy az élet hosszú.

nem hittem, hogy egyszer megállok, ellaposodok,
amit valaha alkottam mind ellenem fordul 
és nem érem utol magam
minden próbálkozásom, hogy valamit csináljak
egy újabb kiábrándulás lesz.
mit írok még negyven éven át?
fogcsikorgatva, kritikákat 
vagy ki tudja milyen emlékeket
elviselem a fiatalok tiszteletét, leeresztem az orromat
amikor szóba kerül a vers, fordítani fogok
hogy a világ ne felejtsen el, úgy tűnjön élek.
vagy kiadom majd fiatalkori verseimet
azokat a rosszakat, melyeket egy kötetbe sem tettem bele
és ,,tekintély" sikerem lesz, azt mondják 
a ,, szerelmi versek szerzője",
az akkori isten tudja milyen versnek az elődje...
nem tudom, nem tudom... 
 
fiatal barátaim, ne tegyetek úgy mint én.
számítsátok ki a verset hatvan évre.
én? nem tudom merre induljak, mit tudnék még csinálni
és nem tudom mit kell még érezzek és mit tudok még elképzelni.
most az egyszer azt hiszem, nekem befellegzett.
 
egy öreg költő leszek, ki évtizedek óta nem írt
a saját halálának túlélője
aki ne alkotott volna soha semmit.
 
III.
vajon véget ért volna az élet? végem van?
egy kudarc lennék? porrá válok?
eljön a halál és te megvetsz.
kegyetlen lesz, kegyetlen.
 
magányos leszek, magányosabb mint bármely ember, magányos.
senki nélkül, nyugtalan.
mindent megértek, ó, értsél meg, és mindenki szeretni fog,
mindenki emlékezni fog.
 


elvesztem, elvesztem.
harapd meg a szám.
az utakon rondán esni fog, bőrig ázunk.
megtanulunk gyűlölni.
 
eljön az ősz, az ész alkonya, a fulladás.
puha lesz a szánk és meleg, feljön a hold
eljönnek a felhők hogy megismerjenek
és meghalunk, szeretkezünk.
 
igen, igen, maradj most mellettem, nézzél. végem van, végem van.
körös-körül csak halál lesz.
a csillagok is meghalnak, fej fej mellett mint kutyák az utcákon.
a körmök is meghalnak.
 
kész. maradj mellettem. volt értelme?
életre ébredtünk.
szörnyű volt: éltünk.
szörnyű volt, szörnyű.


Csata Ernő fordítása