Keshab Sigdel versei

I. Nepáli nyelven írt versek

A FOLYÓ (नदी)

A Himalájában rajzolja meg egy folyó
a civilizáció tervrajzát
áramlata bulldózereivel
kígyóformájú kacskaringós árkot ás
és a hegyi barlangokon keresztül
kijut a nyílt sík tágas térségeire
létrehozva a civilizációt
belefestve az életet
a folyó
az addig alacsonyan fekvő mély tengerbe ömlik
és visszatér a Himalájához hogy magával vigye a magasságok képét

de nem egymaga folyik tovább
magával viszi az emberi álmokat
megjelenik három buborék
amik távolabb áradást okoznak
de másutt színt adnak az életnek

a víz állandó mozgása a folyó
a benne úszó emberi álmok
a források a tenger mélyén
az álmokon keresztül az égig emelkedik
az égről elűzi a felhőt a folyó
és mint víz visszaereszkedik
felmagasodva a civilizáció teremtője lesz a folyó
mintha ecsettel festenék fel az élet filmjét
A földön hevesen száguldva
a hegycsúcsok és a tengeri mélységek közé építve hidat
mint maga a rohanó élet a Folyó.

 

AZ IDŐ TÖRTÉNETE समय - कथा

Az idő egy kérdést tett fel
a kolostorban
ahol a béke imádói gyűltek
egybe felfegyverkezve
kik vagytok ti
ez a civilizáció ellen szólhat
vagy
az idő története.

A kérdés önmagában semmi,
mindaddig, amíg figyelembe nem veszik
s míg csak szükségesnek nem tartják válaszolni rá
csupán egy eltévedt
madárcsicsergés
az idő zúgása

ez a kérdés valóban nem is kérdés
olyan mintha az idő szatírája lenne önmagáról
minta a tiltakozó nagygyűléseken elégetésre szánt kép
gúnyos kacaj
vagy inkább talány, mint kérdés
és fennmarad az égben
más kérdéseket hívva

xxx

a kolostor mellett
fényes kardját egy szerzetes
nagy felelőségtudattal előrántotta
és ellenőrizendő hogy elég éles-e
a hüvelykujja hegyét azon végighúzta

Amikor biztonságban érezte magát
tekintetével körbejárta a kolostort
és meggyőződött róla, hogy
semmi veszély nem fenyegeti sem a kolostort sem őt
és hamarosan megkezdődik a kolostorban a szertartás
összegyűlnek a hívők
és mindenki védve van minden rossztól
a szerzetes megkönnyebbülve fellélegzett
fényes kardját a hüvelyébe csúsztatta
és ő maga is csatlakozott a hívőkhöz

xxx

ez a szerzetes
a mi időnk története
és a kérdező idő maga
a történet narrátora

A VIRÁG फुलसँगको संशय

A virág azt képzeli
hogy isteni adomány
hogy a bimbója szétpattan
ezért amikor nyílik
mindenkinek
felkínálja magát
és akkor
a szél
az eső
szemérmetlenül megerőszakolja
de ő nem védekezik
hiszen nincs ereje szembeszállni
a széllel
a vízzel
arra gondol
hogy ebből a nászból
születnek az új virágok
számára ez egy megválaszolatlan
kérdés

CIPŐ ÉS CIPŐTALP जुत्ता र पाइताला

mik a temetési szertartásra érkeznek
egy boldog kapcsolat erős láncszeme
vagy
egy szerencsétlen kapcsolat drámája
ezek
a cipő meg a cipőtalp

a cipő a háza négy fala között
bűztől fulladozik
a talpnál
keres menedéket
de erőszakos követelésére
annak védelmében
tovább csúszik a cipő

a cipőt elnyűhetik
de el nem fárad
azonban
kimeríti a talpat.

de a talp nem hagyja magát
inkább eldobja a cipőt
és folytatja az útját


II. Angol nyelven írt versek

A VÁROS, AZ ARCAI ÉS AZ ÁLMAI

ennek a városnak
nem egy arca van, hanem
sokféle, különbözőképpen kifestett arcai vannak
minden alkalommal új arcot ölt, megváltoztatja a kinézetét

ennek a városnak
nem egy saját álma van, hanem mivel
a városnak mindig más- és másképpen van kifestve az arca
más és más álmokat lát
ennek a városnak minden alkalommal új és még újabb álma van

amikor lenyugszik a nap
az arcok közül
egy rendkívüli arc
festett mégis színtelen
egy nyirkos sötét terembe
lopva belép
körben a falakon
álmok tömege jelenik meg
mintegy csírájukban fejlődő álmok
vak erő irányította halott álmok
a temetésre várnak
és születendő ifjú álmok
ez egy egyetlen arc
ami még sohasem látta önmagát
ezen álmok szerint kívánja
megszabni saját arcvonásait
hogy minden vonás csak önmagához legyen hasonló
ő maga nem látja
azok arcvonásait
a városnak mintha sok ezer arca lenne
egy rendkívüli arcvonás
rengeteg álom ünnepévé változott

A VIRÁG

A virág azt képzeli
hogy isteni adomány
hogy a bimbója szétpattan
ezért amikor nyílik
mindenkinek
felkínálja magát
és akkor
a szél
az eső
szemérmetlenül megerőszakolja
de ő nem védekezik
hiszen nincs ereje szembeszállni
a széllel
a vízzel
arra gondol
hogy ebből a nászból
születnek az új virágok
számára ez egy megválaszolatlan
kérdés

TAGADÁS

a lelkem éget
tüzet iszom
a szerelem én magam vagyok
ahol
a gondolat szolga csak
a hazugság szól keményen
látva hogy könnycseppekké olvad a tűz
hangos hahota hallatszik
a kő élettelen
a földben oly sok az élet
egymást követik: víz pára majd levegő
hang fény majd villám
egyébként a gondolat
mindenek között a legkisebb de a legerősebb
olyan korban élek amikor ezek az erők csak rabszolgák
a test élettelen anyag
a gondolatok csúcsán
ok nélkül vihar támad orkán
és elsüllyedt hajókról jönnek szomorú hírek
érzések nem helyettesíthetik a gondolatokat
mert
az érzést a sivatagi délibáb
lehűti
a teveháton utazók
az útjuk folyamán fokozatosan
látják eltűnni a látomásokat
hirtelen érzik hogyan fokozódik a hőség
és meghalnak
a jó gondolatok útját keresem
kívánságom
nem az idő választása
nem az idő tiltakozása
anyagi létem tagadni nem lehet
ha az idő ellen is áll
itt a gondolat
mit letagadni sohasem lehet


Nepáliból, illetve angolból fordította:Dabi István


KESHAB SIGDEL nepáli költő 1979-ben született Bardiyában (Nepál). Verseket, esszéket ír nepáliul és angolul. A Trithuvan University-n tanít.
Több irodalmi folyóirat szerkesztője. Versei Nepálon kívül – fordításokban sok helyen megjelent, főként ázsiai és afrikai államokban. Az Amerikai Egyesült Államokban nem rég jelent meg a Kortárs Nepáli Költők Antológiája (An Anthology of Contemporary Nepali Poetry). Európában most jelennek meg először versei.