Korać L. Mišo: Fekete zászlóvivő

I. rész: Levél testvéremhez

Nagyapám Nikola
most USA Texas
Származását tekintve
OFF Montenegro.
Én Nik írom Đorđija apa
üdvözöl
Karađorđe
hős utóda.
Igen, nagyapa néha
keze szemellenző használ
néz a „Barán“ túlra
könnye mint Niagara zúdul...
Én am Nik anyám Dej
anyám anyja Afrika,
azt mondjátok a testvér félvér
mi mondjuk Amerika...

Nagyapa Nikola, most USA Nikol
költő volt. Ő énekel
Én megjegyez:

„Izélem a hegyeket
izélem a völgyben a virágokat
mikor senki sem érti
milyen fájdalom élni”
Ő szereti Amerika
Ő szereti Montenegro...
Én lenni őrmester
demokrata.
Nagyapa meséli:
Mi holmi zászlóvivők
mint Anglia vitéz...
Én akkor fekete zászlóvivő
valami különleges, hej men...
Gyűlölöm háború...
Mindenki bolond
de én katona
a háború meg játék,
baseball, meccs...
Ahogy Nagyapám mondja:
“Ki kit ha nem a sajátját”
Nagyapám három zászlóvivőt kitett
mint valami vitéz ott Anglia, Lord,
valami hasonló...
Ő büszke, dühében mondogatja:
“Én Nikol paraszt a bocskorból nőttem ki”
So, no cipellő, egyszerű gumi cipellő.
Én sokat beszél... Jes, Én do...
Te mesélj milyen ott part...
Nekem nehéz mert anyámék fekete Afrika
apámék Jugoszlávia,
Tito,
Balkán
Montenegro...

az az SSN, Televizió...
tetvérem, írd meg, igaz-e...
Én benneteket szeret...
A te fekete zászlóvivőd
Lejk őrmester
Nikol Nik-től...

II. rész: Válasz testvéremnek

Kedves Nik
Nagyapa támasza
ha nem lenne pusztulás és
ez a csetepaté
Hogyan tudnám meg te büszkeség
hogy egy testvérem is él...
Apád Nikol és Nagyapám Perko
a két testvértőli testvérek mellett
akik ugyanazon istenben hittek
volt még egy
aki az ajtón kopogtatott
és nagyapai örökségként
egyazon nevet hordott
de még az egykori háború után
Ilijából Alijára váltott
így otthona már veszett otthon
közelebb van hozzá Anadolia
akár hozzád Amerika...

Perko Nagyapám
közvetlenül az elmúlás előtt
isten felé nyújtott összekulcsolt kezekkel
fohászkodott...
“Mindenható, mondd, a mennyekbe
tudva, hogy testvérem akár meg is ölhet,
hogyan menjek”
“Az aki a kést torkunkhoz szorítja
testvérem unokája Alija
ő valaha volt Ilija
míg az otthont el nem hagyta”...

Nincs különbség
Ilija
Alija
vagy Allfi
mindannyian
Isten naptárában
sorakozunk
csak téves
sorrendben
rangsorban

A testvér ha
elhagyja
hitét
netán
visszatér,
ebben a zűrzavarban,
háborúban,
ganajban
sárban, mérceként kést használ...

Apa az apját holtan hordozta
mindenfelé mindenféle ajtón kopogtatva...
Orgyilkos leselkedett utána
kiéhezett bestiaként hajhászta...

Szerintük áldás hava volt
nyakában pajorok hada
uta évszázados
apa az apát holtan hordozta...

Apám, nagybátyád
katonává vált
csak hogy testvéreit
védőszárnya alá vegye
De kirabolták
és átvágták
és most szíve
katonakabát alatt
dobog.

Mindenki saját istene előtt
hajt fejet.
Testvérem Nick, mi is így teszünk,
közösek a gyökereink,
de majd akkor, ha megértjük,
a fedezékek katonai
tömegsírok...

Kedves Nick
gyerekeink annak
a tökös zászlóvivőnek az utódai
mikor szemünk
az irányzóval találkozik
egymás mellkassát
célozzuk
És itt bezárul a testvériség...

Addig Nick
nagyapáink, akik a szekrényről
fényképről néznek ránk,
utáni vértestvérem,
légy hős, férfi a javából
mint
zászlóvivő dédapánk
aki zászlóval a kezében
az ütközetben
fejeket vett
a fejedelem nevében
az uralkodó nevében...

Mikor isten elé tele
bűnbánattal lépünk
hogy bűneinket mérlegelje
a vadat felismeri bennünk...

A világűrben
a gyökerek után
kutatva
Nick milliók kérdik
mi az a kegyetlenség bennük...

Isten veled.
A szláv gyilkos nevében
fegyverekkel
ne fenyegess
nyakamat ne törd ki
vésd eszedbe
ember vagyok
kedves
FEKETE ZÁSZLÓVIVŐM
testvéred vagyok...

(Fordította: Fehér Illés)