Aurel Dumitrașcu versei

Az ifjú művész azt hiszi hogy éles és tiszta fogai vannak
(Tânărul artist crede că are dinţii ascuţiţi şi curaţi)

Válaszd ezeket az álmatag partokat mondták
vagy ne válassz semmit sétálj képzeld el
hogy mindez a föld a tekintetedben fészkel
hogy jó egyedül játszanod előre vagy hátra
teheted a kezeidet jó hogy megvannak mondták
a nyomorékok jó hogy a te fogaid ragyognak
mondták a napfogyatkozás örvénylő indái
szerettem volna megismerni a maszkokat mondtam
csak a maszkokat túl sok párbeszéd a folyókról
az emberi testről szárcsaformában a hús mint
felsőbb közöny;

annyian elégedettek mert a csiga hasán nem
látni semmit annyian vannak zsilipektől körülvéve
lehet az életed egy mítosz? kérdeztem vissza-
foroghatsz önnön szemedig? újra tudod kezdeni?
igen mondtam magamnak mindent meg tudok tenni
bizonyosan meg tudok tenni mindent

csakhogy valaki nem létezik vagy létezik vagy
gyötri magát vagy ugyanazokon a tömött
buszokon vagy a töltésen sétál vagy velem
alszik el vagy…

&

ezt a fékek közül a nagyvilágba oldódott paradoxont
nem kell elhinni nem kell elolvasni most
nem kell elégetni nem kell megőrizni sem
az új istenek tervszerűek és kegyetlenek
a világot egy renegát majd újraalkotja
egy lakó a titkok bazárjába bújik
a bámulat engedelmesebb szemeket ölt magára


A tulajdonos
(Proprietarul)

Minden róka a vérben úszik csak a kékek
járnak szédülten a dombon a könyvtárakban
vagy a gyertyatartókban.
Bolond vagy már hogy lennének kékek ki
látott mifelénk kék rókákat a dombon
elfogták volna a vadászok őket észrevették
volna bolond vagy fiatal egyenesen őrült.
A vakoknak bolondoknak a kék rókák mindenütt
ott vannak nincs olyan nap vagy éjszaka
hogy ne látnák őket. Gyertek el hozzám
délután mutatok majd egyet. Szomorú szemei
vannak és egy könyvben alszik.


Premier
(Premiera)

Az első felvonásban
semmi sem történt
a nézők tovább itták a limonádét
a második felvonásban
sem történt semmi
a nézők tovább itták a limonádét
a harmadik felvonásban
sem történt semmi
a nézők tovább itták a limonádét
a negyedik felvonásban
sem történt semmi
a limonádé tovább itta a nézőket
az ötödiki felvonásban
sem történt semmi
mégis a nézők
tapsolni akartak.

Nem tudni miért egyikük feje
lassan gurulni kezdett a színpad felé.

Versek amikben nem vagyok
(Poemele în care nu sînt)

És jelentkezem hajnalban egy kórház bejáratánál.
„Van neked is asszonyod otthon maradhatnál vele!”
mondja a vörös portás aki gyűlöli az esőket és öreg
mint a borcai temető.
Én nem az ő szemét hordom itt a zárt kapuk előtt
mondom én nem mosolygok soha a sakktábla gyalogjaira
engedj be én a királynőt szeretem csak.
„Van neked is asszonyod, otthon maradhatnál vele!”
folytatja a vörös portás aki gyűlöli az esőket és öreg
mint a borcai temető.
Egy kicsi babácska mutatkozik ott. Kicsi és merev
lekötelező és magányos. Engedj be kérlelem én a
királynőt szeretem csak.
„Van neked is asszonyod otthon maradhatnál vele!”


Virgil Mazilescu

Legyen már észnél nagysád virgil úr soha nem lakot itt
ebben a szekerektől zsúfolt kocsiszínben nem is járt itt
virgil úr szépreményű ifjú volt corabia mellékéről
bíborszín esők és álmodozó söntések testvére virgil úr
minden éjszaka az utcákat rótta csak bolondságból hívta
a halált.


Az olvasónak meg kell tudnia
(Cititorul trebuie să ştie)


Egyedül jövök haza és csak a sorssal játszom.
Egy másik télben a történet metszetekről séta
a hegyek között megint más szintaxis az asszony.
Haza csillagokból és a húsból.
Az olvasónak meg kell mondanom most az igazat:
egyedül jövök haza és csak a halállal játszom.
Anélkül hogy kimondanánk a rosszakat tudni lehet.
Egy név (az enyém) tűnik fel a fehér lapon
majdnem büszkén koncertre készen. És mégis:
ki vagyok én ki vagy te egy princípium milyen
raktárakban penészedik meg.
Egyedül jövök haza és csak a sorssal játszom.
Az olvasónak végül meg kell tudnia.



Jánk Károly fordításai