Kiš Danilo versei

Lehangolt zongora

fekete erdők sétányán
kerékpáron halad át
egy apáca

a székesegyház előtt keresztet vet
egy rendőr

egy csipkekatedrális

egy idős hölgy mindössze harminc frankért
kínálja szerelmét
meg a szoba ára

egy sarki boltban
meleg hálóruhát vesztegetnek
és rágógumit
az ebeknek

részeg matróz
az utca ölelésében

egy kávézóban kakaót és
keserű italokat mérnek

egy kengurura emlékeztető
hórihorgas kongói
nyilvánosan meghal
a honvágytól

az itália kávézó
fiatal pincérnőjének szeme
modigliani által megfestett
asszonyszemeket idéz

a lengyel kazinszka máriára
emlékezik egy részeg német
akit szeretett

1943
egyik keze
a revolveren
a másik bal mellén

egy lehangolt
zongora
párizsban mentsvárra
emlékeztet
ahol egy este látva hogyan
ölelkezik egy szerelmespár
sírva fakadtam


M. T. asszony halálhíre nyomán

Te Halál, micsoda pazarul elvégzett munka,
micsoda siker,
ilyen várat ledönteni!
Ilyen rövid idő alatt ennyi húst felfalni,
ennyi csontot összezúzni.
Ennyi energiát elherdálni,
oly gyorsan, mintha egy cigarettát szívna el.
Milyen munka volt ez, te Halál,
micsoda erőfitogtatás.
(Mintha szavaidban
kételkednénk.)

Ősz

kezdődnek a házassági szertartások
a harkály szerelmes rikoltozása
dobpergésre hasonlít
a tetszik művészete korlátokat
nem ismer

a vadkacsák novemberben
jegyzik el egymást
így történik
egy raj vándor
egészen oroszhonból érkezve
az ottmaradottakkal il-de-frans
ugyan azon tavain találkoznak
és akkor halálos szerelmek kötődnek
sorscsapások és pusmogás
kíséretében


Fordította: Fehér Illés. Danilo Kiš: Subotica 22. februar 1935. – Paris 15. oktobar 1989.