Lászlóffy Csaba

Lászlóffy Csaba

Lászlóffy Csaba versei

Klímaváltozások szonettje

Visszaaludni. Van idő még? (volna!) –
Ahány helyen megfordultam – oda?
Abba, vagy egy másik dimenzióba?
Mi dönti el, mely korban kicsoda
voltam/vagyok; vagy csak lehettem volna!
Ha nincs véletlen, én magam szülök
fagyban, hőségben, hamis tavasz-holdra  
néző esélyt. Folyton rákészülök
mióta csak az eszemet tudom
valamire, mit könyvespolcokon,
divatbörzén hiába keresek;
legfeljebb génjeimben zuhan, ível –
száz évig eljátszom még, nyugodt szívvel,
az enyhülést; a hazárd végzetet.

Lászlóffy Csaba versciklusa

(Korrekt. Ha eltűnik a közös múlt, mitől lenne közös a jelen?)*

„Egészben… nem férek át önmagamon.” (Tandori)

Nyomozás – mi után? Az ismétlésekből elegem volt. Vége. 
Az ostoba helyzetekből kikerülve: mint elázott teasütemény.
S rém unalmas  - a sok ajnározott, élve
(félszájjal) ünnepelt történelmi Rém.

Gyűrött, viseltes: megbocsátó társasági képpel
jobb lesz, ha elfordítom a fejem (s te is);
a bosszú dühe: elfüstölgött szellem, vagy éppen
a pókhálós padlásra kiebrudált nemezis.

Ergo padlás! Romlatlan álmokkal világító, kivájt döblecfejek,
elhajított (fa)kardok, törött marsallbotok s te, képzeleted foglya:
az ujjbegyedre égetett gyertyacsonk helyett
diplomamásolatokra, szoptatós mamáról őrzött fotókra
a fejed fölött cseréprésen át pislákoló égszelet.

Ki mondja meg, mi ez? Csak a jóságot nélkülöző, csúfságos Isten
krétaportól kiszáradt bőre s világ porától elnyűtt mosolya.
Mint papírzsákba gyömöszölt kőművestörmelék:
vedlett, kifeslett minden.
Kényes gyomroddal minő magasságba kapaszkodhatnál még. Hova?

(Nagyapja jár az eszében, a spiritiszta szeánszoknak hátat-
fordító autodidakta, akit bátorrá tett a tapasztalat,
elhamvadt életével hiszékenyen ment, sodródott az Európa-zárat
feltörő kontárok elől... Mennybe? Pokolba? Az ajkán lakat.)

* Matuz János: Carnivori (Húsevők)

Lászlóffy Csaba prózája

Az elhallgatott hat év

„A természet is kedvében akart járni. Komor, esős, naptalan napok sora után gyönyörű     napfényes, meleg őszi napra virradt a reggel, amelyen Herczeg Ferenc megérte     hetvenedik születésnapját. A hűvösvölgyi kertben boldogan sóhajtottak fel az őszi virágok s a nap felé     fordították színes orcáikat, mialatt a kert uránál a közélet nagyságai, a kormányzó     legnagyobb kitüntetését hozó miniszter, a tudományos és irodalmi társulatok előkelőségei tisztelegtek, üdvözölve az írót, a legszerencsésebb pálya alkonyán, amelyet a     magyar irodalom történetében ismerünk.” (A hetven éves Herczeg Ferenc hűvösvölgyi villája kertjében.)

Midőn a színpadon a fény kihunyt, s elindul hazafelé, a mélyzengésű hangok is rút hangzású árnyalatot kapnak. Otthon, leveteti öltönyét, vállfára rakja.   
A rend élettelen.
Az árnyék még hűvösebbé teszi.

Augustin Doinaş versei

I. Zsoltár*

*Şt. Aug. Doinaş kerek évfordulós, e fordítások közlésének aktualitását ez is adja: 1922. április 26.-2003. május 25.

Uram, mily imádsággal várjalak?

Élő fa voltál - ma csak tönkje vagy.
Várod, hogy én, a térdelő, felálljak,
s törzseddé és fakoronáddá váljak?
És füstös égboltodra én tegyem fel
ama csillagokat tíz ujjbegyemmel?
Én foglaljam el a magasban Széked,
én, kit a jó és a rossz beteggé tett?

Lászlóffy Csaba prózája

R. ÉS G. VÁLTOZATOK

„Nem az az elgondolhatatlan, ami rejtve van előlünk.
Nem tehetetlenségünkkel függ össze, nem függ össze
SEMMIVEL.” (Malraux)

Első tétel

1.

Mint a gyertya lángja az erős huzatban. A sérülések helye, igaz, már nem sajog (mármint a régieké); de a memória vakítóan hamis képeket fest le-lecsukódó szemhéja mögé. Mintha még létezne – legalábbis benne – valamilyen le nem zárult história.

Lászlóffy Csaba: Talált versek

A kétely

avagy kérdések arról, hogy ki miért és mi által

Ha némán óvatos a szív
s csak ágyékszőrzeted zokog? –
Mit ér minden, ha a tudat
csak hülyeségre ad okot?

Lászlóffy Csaba verse

Lesz megváltás – a világ végezetéig?

Tehetetlenség (mert irodalom) –
gyengeelméjű ivadéknak most már,
ki mondja meg: érdemes még vajon
írni?... Ihlet! (röhögnek), mintha fosnál –;

időveszteségeid s a kudarc
dacára vén latorként új világban(!)
le se köpnek, meg se követnek – mit akarsz?
Eleven hulla egy idegen ágyban!

Ábrahám Jakab születésnapjára

Lászlóffy Csaba

Lélekharang
   (Privilégium-óda)

Álmatlan éjszaka után
szegényszagtól szégyenkezőn,
vagy már-már belefúlva…
Ruganyos test, zabföldön, sártengerben
– sérülten? haldokolva?                      
Takarja-e valami a szemérmét,        
lelki csonkaságát, a mérhetetlen
kínokat s a megalázást, amit elszenvedett,
vagy az árnyéka is száműzetett?

A fel nem támasztható lét zsoltára

Fodor Sándornak                                                                                                       

(2002)*

Hadakozol. A lágy, a mély
lassan lehúz, lehetsz kevély,
nincs mentőöv már; a siker
¬ – mágikus permet ¬– rád vizel.
Műved, májad csak hordalék,
irtózatod, mint korpa ég;
szegénység szag: egy falusi
konyhasarok, alamuszi
pókként szövi emlékeit
köréd; elalszol péntekig.

Subscribe to this RSS feed