Ágoston Mihály

Ágoston Mihály

Ion Nete prózái

Bölcsek ösvénye

– Szedd a lábad, kiáltja Dria, közben követi tekintetével, amint átvág az udvaron. Úgy, úgy, Mitrofan, csak szedd a lábad sebesen, mert tyúkeszed van… egyebet sem tudsz, mint loholni, akár egy őrült… majd bámulod órákig a KERESZTDOMBOT, hogy ott rohadna meg az akácaival együtt… de hát én mondom, én hallom… és a szemem is rajtad tartsam, én balga…, hogy valami bajod ne essék… amilyen nyomorék vagy, még földhöz vágod azt a tökfejedet… mennyit kell még vesződnöm, Uram-Teremtőm, hogy szakadna már vége nyomorult napjaimnak… s majd akkor lássalak… Mitrofan csak biceg sietősen a kapu felé. Az asszony haragos szavait elengedi a füle mellett. Megszokta, hogy alig lép egyet, már elered a szája. Sirámait is betéve tudja már.

Subscribe to this RSS feed