Koszta Gabriella

Koszta Gabriella

Dan Lungu prózája

Sokszor félve nevettünk...*

„Bojároknak" hívtak minket. A műhelyünk exportra dolgozott, mi hoztuk a valutát. Akkoriban Ceauşescu ki akarta fizetni a külföldi adósságot, hogy ne nyomorgassanak a nyugatiak mindenféle kamattal, úgyhogy nagy érték volt a valuta. Ami jó volt, ment exportra. Ha például egy rakomány Nyugatra készült cipőt nem vettek át, bekerült a boltokba, és emberölés volt érte. Egy tűt nem lehetett leejtem. Mi megrendelésre gyártottunk mindenféle fémárut, úgyhogy ha nem vették át, azonnal ment az ócskavasba.

Subscribe to this RSS feed