Timár Csönge

Timár Csönge

Dana Mîndru prózája

Képtelen találkozások*

A szeme káprázott, annyira feszülten figyelt. Csupán egy pontot nézett a falon, akár a lesben álló vadállatok… S már szimatolta is a levegőben az illatot, az árnyék illatát, amelynek a szembeni falon kellett volna feltűnnie. Egyetlen pillanatra sem vette volna le szemét a falról, még csak pislogni sem mert féltében, nehogy épp a megjelenés pillanatát szalasztaná el. Arra sem jutott ideje, hogy tisztázza magában, tulajdonképpen mire is vár: az árnyékra, vagy pedig a nőre?

Subscribe to this RSS feed