Items filtered by date: október 2017

Káli István regényrészlete

A szemfényvesztett*

Újabb három hét telt el a semmittevésben, mikor úgy gondolta, nem várhat tovább ölbe tett kézzel. Gondolkodott, hol találhatna állandó munkát. Eszébe jutott a báróné, a férje a színház intendánsa, hátha tőlük kapna valami megrendelést, ő ugyan rácsodálkozott Bercire, mégis szólt az érdekében, Kemény János kedvesen fogadta, de azt mondta, majd csak október táján lehet szó róla, akkor lesz az új bemutató, de akkor nagy menetben kell majd mindent elkészíteni, egy ember nem elég hozzá, ezért Berci összehívta a kupaktanácsot, Laci is, Kuki is benne voltak, hogy akkor majd segítenek, de továbbra is ott lebegett a nagy kérdés, hogy addig mi legyen. Berci azt mondta, szövetség kell hármuk között, induljanak meg, s bármelyikük is szerez valamit, azt megosztják egymás között, Kuki a visszatért izraelita ismerősöket keresi fel, Berci a kereskedőket és az iparosokat járja végig, Laci, a maga megnyerő eleganciájával, a hivatalokat. Egy hetet adtak maguknak, azalatt gyűlnie kell annyi munkának, ami hármuknak egy hónapra elég, aztán jöhet a színházi megrendelés.

György Attila karcolatai

A Hely

Mert ez egy ilyen hely. Vannak itt emberek, vannak medvék. Vannak mindenfélék, vannak románok, vannak szuahéliek (na jó, azok nincsenek). Van sok másféle. De leginkább székelyek vannak itt, akik különleges teremtményei a Jóistennek, vagy Babbamáriának, mert errefelé a Jóisten is fehérnépből van.
Ott van például, barátom, Jenő.
Mit tehet az ember, egy idő után kiköltözik a városból, amúgy is utálja, mint Petőfi a kukorica-gölődint, a polgármestert legszívesebben úgy verné meg, mint a medve a szentsimoni gombászót: szóval, telket vesz, házat épít a városon kívűl. De azért a vonzáskörzetben.
Ennek előnye is van, hátránya is.

Subscribe to this RSS feed