Items filtered by date: december 2017

Szávai Géza regényrészlete

Fehér fenyők*

Mottó: nagy volt a sodrása, a vize mérgezett – erre a folyóra esküdtek az összes istenek; azon a tájon, amelyet ez a folyó átszelt, nőtt a világ egyetlen fehér fája: egy istennő szent fája volt, a megerőszakolt Leuké nimfa testéből hajtott; ott hajlongott-lengedezett az Emlékezet tavának a szélén.

Az erőmű gátja mögött tengernyivé nőtt a méregzöld víz; ahogy nekilódult a hegyeknek, már-már félő volt, hogy szétfeszíti őket. A tó jobb partján, s onnan végig a folyó mentén műút futott. A bal oldalon is volt betonút, szorosan a kikövezett part fölött, de csak amolyan zsákutca, pár száz méter után megszakadt, kőkerítésszerű párkány zárta le. Azon túl erdő, melynek egy részét ellepte a megduzzadt víz: erdő és tó találkozásánál derekukig, hegyükig vízben álló, megsárgult, fulladt fenyők. A párkányon innen, az út mentén egy-két kisebb bolt, bódé, benzinkút.

Subscribe to this RSS feed