Márton Evelin

Márton Evelin

Márton Evelin prózája

Upendo (szerelem)

...minden ilyen kapcsolat a kölcsönös bizalomról kellene szóljon, elvégre megengedem neked, hogy használd a testem,  és a lelkemben kutass, miközben én magam is a testedet ostromlom, sokszor a lelkeden keresztül. És te, mégis kételkedsz bennem, és ettől bizalmatlanná válok, és mégis, végül ez a kapcsolat a kölcsönös bizalomról szól, mert bármit is gondolunk, a vágy erősebb lesz, és minden kételkedésünk ellenére, egymás felé taszít minket, pontosan addig a pontig – nevezik szakadék szélének, vagy éppenséggel a csúcsra vezető ösvény elejének – attól függően, hogy az emlékezés melyik szakaszában van az illető élmény – szóval, pontosan addig a pontig, ahol már képtelenek vagyunk megállni, nem állíthat meg semmi, ezért a pontért nem vagyok hajlandó soha semmit megbánni, mert ez a kis, néha csak másodpercekig tartó tünemény, a lehető legpőrébb valóság, sőt, mindkettőnk legigazabb arca.

Subscribe to this RSS feed