Dimény Lóránt

Dimény Lóránt

Dimény Lóránt prózája

A kis ponty

Délről került ide ez a Furtuna. Gyermekkorában mindig arra vágyott, hogy tenyerét a jeges tenger vizébe márthassa valahol északon, fejét végre hasító hóviharok hűtsék le. A kis szőke Florin csak üldögélt naphosszat a csatorna szélén, nézte a víz fölé hajló füzeket, ahogyan a mindent porrá égető forróságban túlélik a hosszú nyarakat. Reggeliben leszedték az érett dinnyéket, a nagyapja kiment a piacra a szebb darabokkal, Florin a fűzfa alatt csámcsogta egész nap a túlérett dinnyekását. Így teltek a napok, bőrén pikkelyesre száradt a cukros lé, a pópa pedig mindig mondta, hogy hitben csak a folyóvíz mellett lehet megmaradni, gyökereinket jó mélyen a vízbe mártani, és lehet fent a legnagyobb szárazság, a mélyben mindig felszivárognak a nedvek, az életet adó remény.

Subscribe to this RSS feed