Bódi Attila

Bódi Attila

Bódi Attila regényrészlete

Lázadni veletek akartam

Hatéves voltam, amikor anyám és a szakszervezet úgy döntöttek, hogy új lakásba költözünk. Egyik lakótelepről a másikra, két szobából háromba. Anyám nagy pátosszal jelentette be családunk életének e fontos eseményét. Ebéd után bementünk a konyhából a nappaliba, engem és a testvéremet, Bécit leültettek a rekamiéra, a szüleim egy-egy székre telepedtek le velünk szemben, aztán csak meredtek ránk hosszan, hipnotikus tekintettel, mintha valami idétlen játékot játszanának: „ki bírja tovább?” vagy „na, mire gondolok?” Nem értettem a dolgot, elnevettem magam. Anyám azonnal adott egy nyaklevest, mert szerinte nem éreztem át a helyzet komolyságát. A pofontól azonban elsírtam magam, ami megint csak nem szerepelt az általa elképzelt forgatókönyvben, ezért megpróbált pár puszival kiengesztelni, és némi csokoládé ígéretével megvesztegetni. Végül csak belekezdett a mondanivalójába.

Subscribe to this RSS feed