Lőrincz György

Lőrincz György

Lőrincz György regényrészlete

Bécs fölött a Hargitát…

– Apád hazavárt mindig – mondta az anyja, ahogy kiléptek a verandaajtón, s ketten maradtak.
Nem válaszolt rögtön. Úgy érezte, elárulná magát, de az apja emlékét is, ha most megszólalna. S mert nem válaszolt azonnal, az anyja folytatta:
– Nagy bánata voltál apádnak. Az bántotta mindig, hogy nem mondta el neked soha, hogy és miként jött haza Szevasztopolból… Ha elkeseredett, mindig ez jutott eszébe. El kellett volna mondjam – töprengett egyfolytában – akkor talán, nem ment volna el…
– El kellett volna mondjam, hogy éltettem a reményt öt éven át magamban. Hogy jöttem haza annyi év fogság után.

Okos emberek okossága…

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én csodálom az okos embereket. És ez a csodálat, miután rácsodálkoztam magamra is, nem véletlen. Nem szerzett, egyszerűen velem született tulajdonság. És ez nálam már akkor megmutatkozott, amikor még nem is tudatosult bennem... Ott lótottam-futottam az okos emberek körül, kerestem a barátságukat, cipeltem a táskájukat, és nem egyébért, csakhogy hulljon rám is egy kis fény. Hogy higgyék el: én is okos vagyok. Mert azt már tudtam én is, hogy az emberek megítélése sajátos. S ha látják, hogy kiknek a társaságában jelenek meg, elterjed majd rólam is.

Lőrincz György regényrészlete

Bécs fölött a Hargitát

(részlet egy készülő regényből)

„A világot kaptam új hazámul,
Szabadságom lett börtönöm.”

              (Kerecsendi Kiss Márton)

- Honnan vagy?
- Romániából. Erdélyből!
- Az hol van?
- Románia közép–nyugati részén.
- Hol tanultál meg ilyen szépen magyarul?!
- A bölcsőben!
- Viccelsz?
- Nem.
- Mit kerestetek ott?
- Ott születtünk.
- A szüleid is?
- A szüleim is. A nagyszüleim is. A dédszüleim is. Tényleg nem hallottál soha, semmit Erdélyről? Trianonról?
- Nem.
- A szüleid sem beszéltek arról, hogy Romániában is élnek magyarok?
- Nem.
- És arról sem, hogy Ti hogy kerültetek Jugoszláviába?
- Nem.
- És arról sem, hogy volt egyszer egy Magyarország?
- Most is megvan, nem?

Székelyföld 2015/12.

A Székelyföld 2015. decemberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Mircea Dinescu, Dimény H. Árpád, Bányai Tamás, Jancsik Pál és Nagy Attila. A Scripta Mundiban Vladimir Udrescu és Ferenczes István írnak. Az Irattár közli Oláh Sándor, az Ujjlenyomat Dr. Nagy Lajos, a Műteremtés Túros Eszter írásait. A Szemlében Zsidó Ferenc, Balog László, Grendel Lajos, Fekete J. József, Lőrinczi Dénes, illetve Petruț Dávid közöl. A decemberi szám tartalmazza a 2015-ös Székelyföld-díjasok névsorát, illetve a laudációkat. A Székely Könyvtárban Mirk Szidónia-Kata ajánlja a Székely népi imádságok című kötetet. A lapszámot Szepessy Béla munkái illusztrálják.

 

Székelyföld 2015/11.

A Székelyföld novemberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Varga LászlóEdgár , Szávai Géza, Kenéz Ferenc, Carmen Elisabeth Puchianu, Varga Melinda és Balázs Imre József. A Márton Áron-pályázatban írásokkal jelentkeztek: Ferenczes István, Tar Ildikó, Oláh-Gál Elvira, Nagy Zoltán, Czegő Zoltán.

Dani Erzsébet csíki könyvbemutatójáról

Alig pár hónappal Dani Erzsébet "Székelyföldi intézményi sors - két meghatározó kulturális közgyűjtemény történetének tükrében” című könyvének bemutatója után, egy újabb, valószínű nagysikerű könyvvel jelentkezik Dani Erzsébet, melyet most Csíkszeredában ismertettek. „Identitásgyarmatosítás Erdélyben” már a címében is jelzi azt a témakört, amelyet maga az alcím foglal rögtön keretbe: Identitásdrámák és interkulturális stratégiák a Trianon utáni székelymagyar irodalomban. 

Összenő, ami összetartozik…

– „Szerelmi vallomás…” –

Amikor az év elején megkaptam a Székelyföld folyóirat felkérését, hogy: „(…) arra kérünk tehát benneteket, hogy »ünnepi« lapszámunkba, március végéig, írjatok a Székelyföldről (mint történelmi-földrajzi-kulturális-politikai régióról! – kiemelés tőlem: L. Gy.) verset, karcolatot, naplójegyzetet, szerelmi vallomást, anekdotát, csujogatót, reklámszöveget – bármit, amit szívetek (vagy a Múzsa!?) diktál...” – elgondolkoztam a felkérésen. De a virtuális Székelyföld, vagy annak képe, nem jelent meg a szívemben. Nem képezett „egységet” a tudatomban.

Székelyföld 2015/10.

A Székelyföld 2015. októberi számában szépirodalommal jelentkeznek: Markó Béla, Tóth Erzsébet, Vörös István, Nagy Kopány Zsolt, Borsodi L. László, Simonfy József, Füzi László. A Literata Hungarica rovatban Cs. Nagy Ibolya ír Farkas Árpád kései verseiről.

Húsz éves az EMIA

Húsz éves az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, vagyis az EMIA. Azt is mondhatnám, nagyon öreg, haldoklik. De mégsem. Amikor 1995-ben, néhány emberrel tanácskozva létrehoztuk az alapítványt, több szempontot is figyelembe vettünk. A legfontosabb elképzelésünk az volt, hogy az összekuszálódott, megváltozott, széthulló világunkban legyen egy intézmény, ami a vallott és hangoztatott esztétikai értékek ellenére összetartja az erdélyi magyar írótársadalmat, illetve, az író-olvasótalálkozók szervezésével megpróbálkoztunk ellenállni, szembefordulni az irodalmat és a szellemi értékeket kiszorító vagy semmibe vevő tendenciákkal.

Székelyföld 2015. Szeptember

A Szépirodalom rovatban írásokkal jelentkeznek: Vaszilij Bogdanov, Lucius Caius Tarqiuinius Porsenna, Tatár Sándor, Adorjáni Anna, Szentgyörgyi László, Szakács István Péter, Benő Attila, Lokodi Imre. A Disputa rovat közli Egyed Péter, Elek Tibor, Fried István és Bargócsy István hozzászólásait Balla Zsófia vitaindító székfoglalójához.

Subscribe to this RSS feed