Kiss László

Kiss László

Kiss László prózái

Akadó

Aki rendszeresen horgászik, vagy valaha látott már vizet, át tudja érezni, milyen, amikor a lanyha, felejthető kapást követően moccanatlan csüng a kapásjelző karika. Az elkeseredett pecás előbb-utóbb ráun a felesleges várakozásra, s hozzálát a zsinór felcsévéléséhez. Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy a szerelék leragad a mederben: aljnövényzet, faág lehet a ludas, nagy ritkán maga a hal, aki horogra akadván „lefekszik” az aljzatba, s nehezen bírható rá a ficánkolásra. A kedveszegett pecás, akár lóvá tett szerető, felkészül a szakításra: ólom, horog kampec. Kitartó cibálás után azonban lomha lassússággal megindulhat a cucc. A fölakadt anyag nehezen adja meg magát, burványokat hány a felszínre, nyomában vadul bugyborog az iszap. Mi is így jártunk.

Subscribe to this RSS feed