Gergely Edó

Gergely Edó

Gergely Edó meseregény-részlete

A vízimonyó és a kulcslyukmonyó rendkívüli találkozása

A csomagok a lábamnál, állok a nyitott kapuban és kiabálok vissza a kisfiamnak, hogy most már igazán tegye le a horgászbot méretű karót, mert az nem fér be a taxiba. Türelmetlenül forgatom a szemem, amikor azt látom, valami pici piros fordul be a kapun, a két cipőm közötti résben. – Jó napot, kiált fel nekem egy csengő hang –, és jó utat! Mondta Lackó, hogy elutaznak, s gondoltam, addig meglátogatom Samut, ne árválkodjon itt magában. Azzal már el is tűnik a kis, piros fejkendő az avarban. Tátott szájjal bámulok utána. Nem is tudtam, hogy léteznek még monyómenyecskék, mégpedig az ilyen rátermett fajtából.

Subscribe to this RSS feed