Király Farkas

Király Farkas

Király Farkas regényrészlete

december 24.

– Minek kellett idehozni ezeket a srácokat? Honnan jöttek? Hányan lehetnek? Vagy négyszázan?
– Vannak ezek hatszázan is. Nézd meg, hogy az ártérben hány sátrat húztak fel nekik.
– Hé, hányan vannak? – kiáltott oda Jovan a töltés tetején futó mellvédnél ácsorgó bajtársának.
– Várjál, mert most megyek oda – válaszolt a másik, de azért továbbcsevegett a mellvéd túlsó oldalán álló katonával, bár ezt megtiltották nekik, mármint a jövevényeknek. Eltelt vagy két perc, mire, látván, hogy a jövevények egyik tisztje feléjük tart, megmozdult. Az expedíciós katona lebukott a mellvéd mögé, és nyilván elgurult valamerre, Valer pedig, mint aki csak járőrözik vagy megfigyel, komótos lépésekkel haladt egy ideig a parapét mellett, majd irányt váltott, és a társaihoz ment.

Floarea Ţuţuianu versei

VALLOMÁS
(Mărturie)

Szóval te voltál

Ezzel az arccal sosem ismertelek volna fel

Látod
évek során – a papír meggyöngítette látásom
(a szavakban oly kevés fény maradt)

egyik kezem elfagyott (a papírlaphoz tapadva)

a másik elégett
míg arról vallott: létezel
(még ha sosem találkoztam volna is veled)

Egy lábos kalandjaiból

Jó napja van az írónak, egészen hétköznapi tevékenységgel van elfoglalva a szokatlanul meleg télelői délutánban, az égből lebegve legelésző felhőbárányok alatt: pakolja, zsilipeli át a mindenféle jókat meg szükségeseket a bevásárlókocsiból az autója csomagtartójába, puttonyába.
A szokásos ívet bejárva felemelkedik, majd leereszkedik a víz, a tej, az olaj, a sör meg a többi.

Király Farkas regényrészlete

Sortűz karácsonykor

Vihar az ágyán ült, papírokat nézegetett, és feltűnően lehangolt volt. Hogy a saját ásású lövészgödörben együtt füstölődtek a vazelines hordóból csinált kályha mellett, Samu megkedvelte a nagyszájú srácot. Repülőtervező mérnökire jutott be, ahova évente két embert vesznek fel, erre akárki nem képes. Rákérdezett:

Walter Ghidibaca prózája

 

[ 68 ] Закон / zakon / törvény

 Az Ispravitelnii Kolonia IK 3 – 3-as Számú Munkakolónia – Vlagyimir városban, a moszkvai járásban számomra sokkal rosszabb börtön, mint a másik kettő, ahol ültem. Messze a legkoszosabb. A másik börtönökkel ellentétben itt a fegyencek többsége orosz. Beléptünk tehát a fogva tartás orosz fordulójába a két „nemzetközi” után. Az egyetlen jó dolog, hogy itt a tévé a másik helyiségben van, amely egyaránt szolgál hálóként és ebédlőként. Így már nem nézek tévét, bármennyit is köhögjenek körülöttem. És nem kell foglalkoznom a takarítással és a vécémosással. Mahmud figyelmeztetett, senkinek sem említsem, hogy vécéket mostam, mert ez nagyon rosszul hat. Csökkentené a presztízsemet. De hát milyen presztízsem lehet nekem, fogolyként egy undorító börtönben? Úgy tűnik, hogy megvan az átlagos fogvatartotti presztízsem, mivel van ennél lentebbi kategória is – a pider-ek. Igazából örülök annak, hogy már nem kell robotolnom, hiszen a latrinák, nyilvánvalóan, ugyanolyan mocskosak, mint minden egyéb. Rosszabb már csak egy istállóban lehetne. A latrinák és a mosdó, tulajdonképpen egy folyton elduguló vaskagyló, a folyosó végében vannak, a kisebbik szoba – melyben én is alszom – ajtaja mellett.

Király Farkas verse

szét, nem össze

mire összpontosít, mindegy:
szíriusz, orion, egyéb a tárgya.

kedves(?) emlékeit(?) óceán
fogatlan kutyái hordják szanaszét.
fejét lecsavarja, plázsra dobja magát.
a szélcsendben felpörögnek a szélturbinák.
part szakad sziklaágyától, felemelkedik.
szemei magasból néznek körbe vagy gömbbe,
fejetlen teste elernyed, tisztul bentről kifelé,
bűz és bűzlő ereszkedik alá.

a hullámokon odébb ring a trágya.

Subscribe to this RSS feed