Papp-Zakor Ilka

Papp-Zakor Ilka

Papp-Zakor Ilka prózája

Nagyapó kesztyűcskéje

Nagyapó szakálla vattából volt, az arca pedig ráncos krepp-papírból. A keze remegett, úgyhogy szinte mindig kilötyögtette a teát, de a szeme szép volt. Szerettem nézni, ahogy esténkét olvasgat, valami régi könyvet, hunyorog az olajlámpa fénye mellett, mert a kunyhónkba nem volt bevezetve a villany, imbolyog előre-hátra a hintaszékében, a szeme sarka pedig időnként finoman elmosolyodik. Ebből mindig kitaláltam, hol tart, mert már kívülről ismertem a könyveit.

Subscribe to this RSS feed