Items filtered by date: július 2016

Tamási és Sütő rokonszellemisége

Az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom emblematikus kortárs alakjának, Sütő Andrásnak a metaforikusan mélyértelmű megfogalmazása ez: a „közösség homlokráncai”; amelybe mintegy belesűrűsödik, egyszersmind koncentrikus köröket, táguló létezésszférákat kapcsol együvé a nemzetmegtartó paraszti-népi társadalom, a kisebbségbe taszított erdélyi magyarság és az integer össznemzeti magyar közösség minden gondja, fájdalma és megőrizni kívánt reménysége. Életművében sugárzó szerves egységben lélegzik a klasszikusnak nevezhető sorsirodalom összes lényeges eleme: a történelmi küzdelem hitelvű és hitvallásos vállalásától az elidegeníthetetlen kollektív életérdek és életigény demonstratív kifejezésén, képviseletén keresztül a hagyományfolytonosság és a távlatos erkölcsi-esztétikai példaállítás örökérvényű törekvéséig.

Fény-árnyék jelenségekről a(z erdélyi) költészetben

1. Valamikor, a huszadik század alkonyán, az elmúlt évezred utolsó éveiben magánszorgalmú irodalmi kalandba kezdtem Andrassew Iván budapesti író sugallatára.
Andrassew azokban az években úttörőként támogatta a magyar irodalom digitalizálásának éppen kibontakozó, mindennapi gyakorlatát, amibe – úgy gondolta – annak is bele kell férnie, hogy az utódállamokban, így az Erdélyben tenyésző költészet, annak reprezentatív alkotói is helyet kapjanak a digitális köztudatban.
Korábban már sűrűn e-leveleztünk, elsőként mindjárt tőlem érdeklődött: hajlandó lennék vele egy ilyen vállalkozásban társulni? Kimondottan önkéntes alapú partizánakcióról volt szó, hiszen senki felhatalmazása és semmilyen hivatalos erőforrás nem állt az elképzelés mögött – személyes jószándékunkat leszámítva –, nincsen rá se pénz, se adminisztráció. 

Subscribe to this RSS feed