Kelemen Endre

Kelemen Endre

Arról, hogy a transzilvanizmus (miként) ideológia

Mottó: „Miért a jog ha osztják/Skót votják fríz vogul

Ha nyelvéből kifosztják/Majd boldogul s okul (…)

A glóbusz nem haza (…) Lennék magyar kazah (…)

Krímben komancs tatár/Kiirtott nép vad omlék

Nemlétező határ (…)”

(Kovács András Ferenc: Minority blues)

Engedtessék meg egy hosszabb, a Forrás-generációkra vonatkozó idézettel indítanom. Martos Gábor írja, hogy „a Forrás-generációk fogalmát, a Forrás-kötetek alapján történő «skatulyázást» először Kántor Lajos vezette be – a «Kántor-Láng-féle» – Romániai magyar irodalomtörténet 1945-1970 című kötetben, s ennek nyomán terjedt el ez a felosztás az egész magyar irodalmi köztudatban; ahogy Mózes Attila fogalmazta: «Kántor (…) kitalált két Forrás-nemzedéket és a többit már az ő Forrás-nemzedék felosztása hozta magával automatikusan». 

Tárgyak

Az országban, hol történetünk játszódik, a legbanálisabb tárgyak, pontosabban azok birtoklása, valahogy mindenki számára magától értetődő módon felértékelődött. Így például egy távoli (óceánon túli) és hivatalosan ellenségesnek minősülő országból származó leghétköznapibb tésztavágó fölötti sikertelen osztozkodás halálig tartó családi veszekedést eredményezhetett. De nemcsak az óceánon túli, hanem a szomszédos, hasonló politikai berendezkedésű, ezért barátinak minősülő országokból származó használati tárgyak is éppúgy emelték azoknak a családoknak a társadalmi rangját, amelyeknek a birtokában voltak.

Subscribe to this RSS feed