Ködöböcz Gábor

Ködöböcz Gábor

Kovács András Ferencről

„Mintha egész életemben egyetlen könyvet, egyetlen költeményt írnék…”

A Múzsák különös kegyeltjeként és Magyar Orpheuszként számon tartott Weöres Sándornak műfaji-hangnembeli változatosságban, alaki-formai gazdagságban, nyelvi leleményben és csillámló játékosságban is méltó utódja Kovács András Ferenc, aki elsősorban költő, de esszéírói, műfordítói és szerkesztői munkássága is igen jelentős.

Kányádi Sándorról

A herderi paradigma konfesszionális alakzatai Kányádi Sándor költészetében (Öreg iskola ünnepére; Koszorú)

Az évfordulós megemlékezések, így az iskolaalapításhoz kapcsolódó ünnepi alkalmak mindig a tradícióval való szembesülés, az idővel és értékekkel való számvetés lehetőségei is egyben. A poétikai természete szerint idő- és értékszembesítő Öreg iskola ünnepére című vers Kányádi egyik legemlékezetesebb hitvallásaként szólaltatja meg az alma materhez, az anyanyelvi közösséghez és a közös kulturális emlékezethez való erős kötődést. A címével Adyt (Üzenet egykori iskolámba), a motívumaival Mikest (Törökországi Levelek), szellemi-ségével pedig peregrinus ősöket megidéző vallomás a kényszerűségek és lehetőségek, múlt-beli determinációk és jelenbeli adottságok felől veszi számba a helytállás és megmaradás esélyét.

A költészet mint erő

A testnek van háza; úgy hívják, hogy lakás. A léleknek is van háza; úgy hívják, hogy vers. Ezért aztán a mindennapi kenyér mellett a mindennapi vers is feltétlenül szükséges. A Holt költők társasága című zseniális filmből is tudhatjuk, hogy „verseket azért írunk és olvasunk, mert az emberi fajhoz tartozunk”.

Weöres Sándorra emlékezve

Magyar Orpheus, avagy a kozmikus derű költője
 

Hamvas Béla szerint a földi lét legnagyszerűbb adománya az éberség, amely mindenekelőtt a metafizikai érzékenységet jelenti. Azt a különleges adottságot, amikor az ember a fizikai észlelésen túl a belső látás és belső hallás képességével is rendelkezik. Ennek köszönhetően az empirikus tapasztalat metafizikai élménnyel társul, és olyan tudást ered-ményez, amely újfajta dimenziók felé nyitja meg az utat. 

A pusztulás stációi

Ferenczes István tényfeltáró krónikáiról (Székely apokalipszis; Ordasok tépte tájon; Székely tántorgó)

A siculicidium (székelyölés) - lett légyen idegenkezűség vagy önpusztítás következménye - évszázadok óta történelmi, szociológiai tény. Hozzátéve, hogy a tatár-török betörésektől kezdve a mádéfalvi veszedelmen keresztül, a Trianon nyomán bekövetkezett bestialitásokkal bezárólag a külső erőszak miatti sorozatos vérveszteségeket nagyjából száz-félszáz évenként kellett elszenvednie az erdélyi, azon belül pedig a székelyföldi magyarságnak.

Találkozások Sütő Andrással

Nyelvi identitásunkat és esztétikai érzékenységünket nagy mértékben olvasmány-élményeink és kedves szerzőink határozzák meg. Nem újszerű ez a fölismerés, olykor mégis döbbenetes és megvilágosító erejű lehet, ha valamiféle aktualitás számvetésre készteti az embert. Ilyen szomorú aktualitás volt a magyar nyelvközösség számára 2006. október 7-e, Sütő András temetésének napja.

A fényhozó írástudó

A Partiumi Írótábor 2013. évi Irodalmi Díjával kitüntetett Mezey Katalin köszöntése

„Boldog,/ akinek nem rongyos a lelke,/ de fényes, mint a nehéz selyem,/aki hiszi is, amit mondott,/ akit nem zsarol a félelem,// boldog, akit nem az önérdek/ kormányoz, hanem önként szolgál,/ adósait nem tartja számon,/görbe utakon titkon sem jár.//Boldog, akinek láthatatlan/ púpként a múlt nem ül a hátán,/ nem üzletel gazemberekkel,/ árnyékán nem táncol a sátán.//akinek a szemén kifénylik,/hogy süt benne az Isten napja,/ akinek lelke nehéz selymét/ magasságos szél lobogtatja.” (Boldog, - Jókai Anna születésnapjára -)  

„Közöttünk kegyelem”

Görömbei Andrásnak odaátra

    „Rang az ember, ezt példázza tekintet és tartás,/ angyal között, barom között szabad a választás” - írja Cs. Szabó László Firenze című szonettjében. Amikor Görömbei Andrást elsőéves egyetemi hallgatóként megpillantottam, leginkább a tartása és a tekintete fogott meg.
Ennek már harminchat éve, de a kép mindmáig eleven él bennem. Szelíden szigorú és szigorúan szelíd volt. Olyan keresetlen egyszerűséggel, megejtő természetességgel és igaz emberséggel közeledett hozzánk, hallgatókhoz, hogy nem csak tanárunknak, hanem a barátunknak is éreztük őt. És ami a legnagyobb tanáregyéniségek jellemzője: finom és elegáns gesztusokkal, szeretetteljes empátiával, konok következetesség-gel és személyes példamutatással terelgetett bennünket az épülésünket szolgáló, méltó és testhez álló feladatok elfogadása felé.

Kányádi Sándor Weöres-élménye

Kányádi Sándor tágas horizontú, dialogikus természetű költészetén belül számszerűsége és minősége miatt is megkülönböztetett figyelmet érdemel a portré- és utalásos versek, illetve a lírai nekrológok csoportja. A magyar irodalmi hagyományban is számos antológiára való portré- és utalásos verset találunk. Ezek közül csak néhány kanonizált darabot említek legkiválóbb költőinktől: Ady Endre: Vitéz Mihály ébresztése, Találkozás Gina költőjével, Illyés Gyula: Bartók, Zrínyi a költő, Babits Mihály: Petőfi koszorúi, Weöres Sándor: Homálynoky Szaniszlóhoz, Szergej Jeszenyin emlékére, Nagy László: Balassi Bálint lázbeszéde, József Attila!, Juhász Ferenc: Illyés Gyula képes-könyve, Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában, Mozart, Farkas Árpád: Dózsa-arc, Kőrösi Csoma Sándor, Markó Béla: Költők koszorúja.

Oláh Jánosról

Hit, hűség, helytállás*

Mondják, az emberi élet sorsszerű, s a lapok előre le vannak osztva. Előfordul, hogy valaki hátszéltől támogatva, úgymond surranó pályán vagy mások oldalvízén lavírozva ér el látványos eredményt, a kevésbé szerencsés pedig ellenszélben haladva, kőkemény küzdelem árán, nemegyszer vért izzadva éri el a hőn áhított célt. A viszontagságokból és menet közbeni gyötrelmekből persze sokadik hatványra emelt erő és önbecsülés születik akkor, amikor a révbe érkező hajós - afféle mozarti nyugalmat árasztó zeneként - átéli a jól és tisztességgel végzett munka oltalmazó derűjét.

Subscribe to this RSS feed