Versek

Lőrincz József versei

Idill

Égi forrásból bugyog a fény.
Szeretem a szülőfalum:
Amely már rég nem az enyém.

Elfoglalta az áradat,
A terpeszkedő hatalom.
Pöffeszkedő szubkultúra
Ujjong a Szőlőoldalon.

Csákfalvában, a Gergő úton
Valaki házról házra jár:
A pusztulás érdekében szervezkedik a halál.

Sánduly Lajos versei

KÖLTŐK ŐSZE

A kertemben magányos szarvas
holdfényes éjben almáért nyúl,
s szájában a tiltott gyümölccsel
kinyújtott nyakkal égre bámul.

Költők kelnek rímes sorokban,
vállukon babérból koporsó.
Ajkukon zeng jogos fohászuk,
győzelmesen az utolsó szó.

Cseh Katalin versei

Képzettársítás

Eszembe jut egy ló
száll mint fehér pillangó
szinte észrevétlenül suhan
halkan sebesen boldogan
a végtelen tájon át
nem hallani patkódobogást
csak érezni a lobogást
szélben a sörényillanást
a sóhajkönnyű vágtatást
a csöndlakó szív ritmusát

és eszembe jut anyám
virágai között házunk udvarán
vagy a szőlőlugasban
a rebarbarák közt talán

Fábián Judit versei

Vonatfülkében

Reflektorfénybe került, milliónyi
levegőben poroszkáló porszem
a vonatfülkében.
Nap-lupé növeli ijesztőre őket,
a három alvó utas nyitott szájába tévednek lustán,
horkolással hintáznak.
A mindenhová beférkőző orrfacsaró vécébűz
az utazók álmában vájkál, alvó arcokat torzít.
Cipőket paskol ütemesen
a szemetesből kiborult pillepalack-halmaz,
talpak szívnak be kiöntött kávé-maradékot.

Egyed Emese versei

Paian

Hóvirágok Ermenonville
és Versailles ősfái alatt:
Ié paian! Harmadik március:
Muszaiosz sarujában járom
Léthe-locsolta partjaidat, tavasz,
És Eumolposz kendője szememem.
Ié pajan! Ermenonvill’,
Versailles!

Illendő, hogy teremtőd elé állj:
megvalld okát mindeme kóborlásnak.
Varázslat voltál, megtört a varázslat.
Se jó, se rossz: kendő
a szemeken.

Iancu Laura versei

Éjszaka a gyermek

Éjjel öregednek a fák,
amikor hallani a gyermekkor
jaját. Hallani, amint
vetkőztetik a lágerben a rabokat,
Rómába viszik egyiket-másikat,
és fejük helyére akasztják a glóriát.

Fényben érkezik a tél is ide,
hideget költ,
mintha csak madár volna.
Az éjszakai halálban nem látszik,
hol lakott a lélek és hova
a sietség.
Mintha csak takarót húzna magára,
hogy többé már ne fázzék.

(In: Vigilia, 2016/1. 26–27.)

B.Tomos Hajnal versei

MIÉRT?

Nem az a lényeg,
hány lóerővel,
vagy éppen milyen
szinű géppel
tűnsz el a végtelenben,
sem az, hogy a bálterem
melyik sarkából indult el
pillangó-lépted -
hanem a cél,
mely minden kulccsal
felér:
az itthon eldobottal
s a vágyakra idomulttal -
s aztán ha maradnál,
csontod az árnyas,
kis padot nyomná,
ne hidd, hogy
soha nem ugrik eléd,
s hulltodban legalább
kegyelmez a kérdés:
miért ?