Sánduly Lajos versei

borÓdal

A villányi zamatok emlékére

Ó, a bor, a bor, a bor,
rozé, fehér, a bíbor.
Éjjel, nappal, hajnalban,
élet-halál ringó dalban.
Jó a bor.

Ó, a vágy, a vágy, a vágy,
borban lengő függőágy.
Ne hagyd, Uram, reggelig!
Igyunk, igyunk, fenékig.
Jó a bor.

Ó, in vino veritas!
Megvert minket, nem vitás.
O tempora, o mores!
Csak a mámor nem véges.
Jó a bor.

Ó, bor! Isteni nektár!
Ó, bor! Ókori naptár.
Dionnüszosz múzsája,
Noé, Jézus csodája.
Jó a BOR
       a BOR
             a BOR.

Kérdés
Kicsi fűszál szeretnél-e nagyra nőni?
Cédrusmódra égre törni,
a felhőkben megrügyezni,
csillagokba gyökerezni,
kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
 
Kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
Szóval szólni,
igével igéződni
Gondolattal teremteni,
kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
 
Kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
Műholdakkal lesre járni,
világhálón álmot űzni,
mobilodon Istent hívni,
kicsi fűszál, így szeretnél nagyra nőni?
 
Szeptember

Szeptemberben a telefonhuzalokra települt
nyugtalanság zsong, csivitel elménkben
szeptemberben a még zöld erdő alig észlelhető tarkasága
igéző szépségeket hirdet szemünk gyönyörét előlegezve
szeptemberben a dolgos emberek delelője
a férfikort megért, nyarat dicsőítő énekek zengése
fény-árnyék világostiszta határvonala
- reggelenként a harmat egyre fehérebbé válik-
ugye semmi újat nem mondtam
szeptember szeptember volt, van és marad mindig
mi újat mondhatnék, ha nem azt, hogy
vártuk vagy nem vártuk – itt van
behordjuk szénánkat
kutyavonítás hasít a holdra éjjelenként
vadat sejt, szilvafát tördelő medvét
 - valahol, messze, ékalakká zsugorodik az ég -
csupa szorongás, csupa vidámság, várás és marasztalás
szeptember, te magadat féltő
szemeid tiszta kékjét villantó
éretté hajló, hosszú hajú
lágy mozdulatba merevedő
csillaghomlokú lány, kinek
hamvas ágyéka friss megadással kínálja
a beteljesülés pillanatát szeptember szeptember szeptember