Sánduly Lajos versei

KÖLTŐK ŐSZE

A kertemben magányos szarvas
holdfényes éjben almáért nyúl,
s szájában a tiltott gyümölccsel
kinyújtott nyakkal égre bámul.

Költők kelnek rímes sorokban,
vállukon babérból koporsó.
Ajkukon zeng jogos fohászuk,
győzelmesen az utolsó szó.

MEDVEORSZÁG

Medvék jönnek, medvék mennek,
málnát, szedret lelegelnek,
kertet törnek, szilvát szednek,
talpas komák nem pihennek.
Medvelesen medvetársak,
pipáznak és rátok várnak.
Adnak néktek döglött marhát,
lólapockát, kukoricát.
Egyet-egyet közületek
puskagolyó leteríthet.
Aranyat ér a bőrötök,
trófeátok pénzzel tömött...
Medvék jönnek, medvék mennek,
juhot, marhát úgy megütnek,
hogy a juhász, meg a böllér
jajveszékel, térítést kér.
Medvetársak törvényt ülnek,
a panaszra így felelnek:
-Ha a medve úgy gondolja,
juhászt, böllért fölfalhatja!
Medve elvtárs, ott, a Lesen!
Fura módon törvénykezel:
-Nem számít az emberélet,
itt már csak a medve élhet.
Medveország medvejoggal
embert csúfol vigyorogva.
Meddig lehet húzni a húrt?
Medvék űznek emberből gúnyt?

ÁRONOK

Tamási Áron

Védte, jaj, óvta e földet. Szánta, oh, áldta a székelyt.
Görcsösen féltve a kincsét, őrzi az ábeli nyelvet.

Márton Áron

Ember volt a gáton, s hűség püspöke Áron.
Hargita szentje, te! A Gáton lesz-e még ki megálljon?

Gábor Áron

Ágyúszó kísérte, Eresztvény könnyei hullnak...
Érette zengjen ma székelyföldi harang!