Nagyálmos Ildikó

Nagyálmos Ildikó

Beszélgetés Lőrincz Györggyel

– Másfél évvel ezelőtt  azt nyilatkozta: a heti jegyzetein kívül nem nagyon ír és nem is erőlteti. Azóta változott-e a helyzet?

– Hogyha ezt mondtam, s valószínű, hogy ezt mondtam, akkor viszont be kell vallanom, hogy nem mondtam igazat. Lehet, ekkor már hozzáfogtam az új regényhez, de nem voltam biztos, hogy lesz-e valaha is valami belőle, ezért nem beszéltem róla. Most már tudom, hogy lesz, így elmondhatom, hogy készül egy új regény, a címe: Bécs fölött a Hargitát... Tehát, egy olyan valakiről szól a regény, aki Bécs fölött is a Hargitát látja... Álmodja. Mindig. A nap minden órájában. Magyar Napló, a Magyar Írószövetség lapja már két részletet közölt is belőle, utoljára októberben, de közölt a Hitel is egy részt. Részben az identitásváltás regénye lesz, de nem csak. A szétszórattatásunk regénye is lesz. A végső lökést Dr. Részegh Domokos Magyarországra kitelepedett fogorvos barátom 2014 tavaszán írt levele határozta meg, aki egy sor kérdést tett fel. Köztük Trianon kapcsán...

Beszélgetés Oláh Istvánnal

Négy székelyföldi írót, költőt díjazott nemrég az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, köztük a Székelyudvarhelyen élő Oláh Istvánt is. A vele készült beszélgetésből többek közt az is kiderül, hogy miért nem olvas kortárs magyar irodalmat, és miért nem kötődött soha semmilyen írói közösséghez. 

- Marosvásárhelyen született, Jászvásáron végzett történelem szakon. Három és fél évet tanított vidéken. Hogyan alakult a további élete?

- Soha nem akartam se tanár, se tanító lenni. Falura helyeztek és nem szerettem a falut. Az irodalmi falut ismertem, aminek nyomait sem találtam ott, ahová kihelyeztek. Nem is annyira a sár bosszantott, hanem, hogy még újító pedagógusként sem lehetett a falu hagyományos értékrendjébe betörni. Aztán követezett a megyésítés, ami lehet, hogy másoknak nem, de nekem igen jól jött. Akkor alapították a megyei napilapokat. Hírét vettem, hogy indul a Csíkszeredában szerkesztett Hargita.

Nagyálmos Ildikó versei

A kisház

A kisházban ülök. Kő kövön.
Melegítelek bőrömön.
Hideg a fal, alszik a tűz.
Míg magamévá szelídülsz.
A kisház bástya, fellegvár.
Odakint sűrű köd szitál.
A lélek nem alszik. Nyugtalan.
Idő és tér ma parttalan.
A kisház apró ékszerdoboz.
Örömet szerez. Bajt okoz.
Bent a lét nem látható.
Odakint csendben hull a hó.
A kisházban lakunk. Éve már.
Kezünkben összetört pohár.
A tűz lángja, ha felsziszeg.
Nem beszélek. És elhiszed.

Subscribe to this RSS feed