Dobai Bálint

Dobai Bálint

Dobai Bálint versei

A poklok papja

Tárnák gyermeke, tisztaszemű, kúnfajta legény volt,
Felszíni vágyát kürtők ketrece zárta magába,
Csákányát támasztva alászállt csöndben a zsíros,
Drága magyar föld mélyén rejlő bányavilágba.

Földben a kő és kőben az érc és ércben az Isten
Nyílt meg előtte, s rózsafüzérként fonta be orrát,
Ám papi lelkében ha a szent hivatás kivirágzott,
Jöttek a zörgő csillék s vasporosan letarolták.

Subscribe to this RSS feed