G. Szabó Ferenc

G. Szabó Ferenc

G.Szabó Ferenc körömnovellái

Zsiga bá

Nem telik el egy nap sem, hogy Zsiga bá ne menne le a patakig. A patak a háztól nincs messze, talán míg százat számol, odaér, van ott egy kő a parton, egy nagy kő, arra szokott leülni. Itt elég forgalmas az utca , legalább embert lát, s még beszélgetésre is van esély, ha olyan kerül, aki nem siet.  Manapság mindenki siet, mintha megbolondult volna. Zsiga bá soha nem sietett, még a volt téeszbe sem, ahol annak idején oly sok évet dolgozott. Jó világ volt az, hiába átkozzák ma egyesek. Dolgoztak és volt. Tudott élni mindenki, aki dolgozott, nem úgy mint ma. Aztán az is megszűnt. Volt ott egy villanyszerelő, aki a gazdaság felszámolásakor, elhajtott onnan száznál több juhot; nem vonta kérdőre soha senki.

G. Szabó Ferenc körömnovellái

REJTETT MONOLÓG

- Hazajöttél, végre! Tedd le a táskát az ágyra. Jól van az ott, majd én a helyére teszem. Megint sáros a nadrágod. Igen. Milyen jó, hogy sáros a nadrágod, vagy pecsétes, esetleg olajfoltos. Akár, mint a tegnap, mintha egy lakatosműhelyből jöttél volna haza s nem az iskolából. Mosd meg a kezed. Látod, én általában csak parancsolgatni szoktam neked. Tudom, nem szereted te ezt, de azért szó nélkül megcsinálod, amit mondok. Rám nézel. Látod, hogy elmosolyodok.

G. Szabó Ferenc körömnovellái

Rövidzárlat ( Emlék)

Ismertem egy embert, aki szakított a civilizációval ,és elhatározta,hogy hegylakó lesz.Irtózott a megszokottól,a  giccstől,eladta a rezsót,a fogpiszkálóit,az értük kapott pénzt kiosztotta a szegények között, majd a hegyekben menekült. Félt a látható és láthatatlan veszedelmektől,a dilettánsoktól,kormánytól,ebtől,egértől...  A hegyen friss levegő volt és sok madár,virág meg eper.

G. Szabó Ferenc versei

Kettesben

Amikor végre Veled is
lehetek
néma harangokat
és sovány ebeket 
rajzolok

egy végtelen mosolyt ajkadra

(még azért is!)

ahogy szívod
magadba 
Világ
a csöndnek illatát.

Megnyugtat ez a kép.

Az ég asztala tele van
fénycsontokkal.

Subscribe to this RSS feed