Vass Csongor

Vass Csongor

Vass Csongor versei

takarjátok le

takarjátok el a vétkeket hamar
és kenjétek minden arcotok fehérre
ezek az emberek az emberek vétke
én vétkem te vétked igen nagy vétkek
és ők is vétkesek persze
hibáztak elestek csúsztak csúsztak a lejtőn
és akkor nem voltál ott és én sem voltam ott
ő éhes volt és enni nem adtunk
szája kiszáradt de vízzel nem kínáltuk
idegen volt és nem fogadtuk őt be
ruhátlan volt és szakadt de mi félrefordítottuk fejünk
beteg volt de mi csak lerészegdisznóztuk
s ha fogoly lett mi akkor örültünk igazán
ha bent volt már az őrszobán akárhol
valahol lyukakban messze ahonnan nem érzik már
az a büntető borzoló bűzük a szag
hogy nem mostuk meg arcunkat sebükben bajukban
a testük mosdatlanságának s lelkünk szennyének szaga
zsebünkben a harminc ezüstpénzzel szaladunk
szaladunk tovább elfordítjuk borzadva fejünk
mígnem nekünk is véget ér az út

Subscribe to this RSS feed