Lőrincz József

Lőrincz József

Lőrincz József versei

Idill

Égi forrásból bugyog a fény.
Szeretem a szülőfalum:
Amely már rég nem az enyém.

Elfoglalta az áradat,
A terpeszkedő hatalom.
Pöffeszkedő szubkultúra
Ujjong a Szőlőoldalon.

Csákfalvában, a Gergő úton
Valaki házról házra jár:
A pusztulás érdekében szervezkedik a halál.

Nicolae Labiș versei

ANYÁM

Már rég nem jártam otthon, a falumban,
Falus felem jött, ő mondta el ezt:
Kivirágzott nálunk a meggyfa,
S, anyám, te őszülsz, egyre deresedsz.

Másik azt mondja, beteg voltál, ágyban,
Én nem tudom, mindezt, hogy higgyem el,
A levelekből úgy érzem, anyácskám,
Hogy napról napra mind ifjabb leszel.

P. Buzogány Árpád új verseskönyvéről

Az idilltől a jelenig

A székelyudvarhelyi Szent István Napok keretében szervezett könyvvásáron volt alkalmunk találkozni P. Buzogány Árpád legújabb, Világpótlék c. verseskötetével, amely az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Kiadásában jelent meg. A szellős, tetszetős külalakú, 90 oldalas könyv három ciklusában a költő hetvenegy költeményét olvashatjuk. A kiadvány látható nyelve is a környező (székely) világhoz való kötődésre utal: a borítón sóváradi kapumotívum, a könyvbelső illusztrációiként korondi toplász minták láthatók. A borítóterv és műszaki szerkesztés Kolumbán Zsuzsanna munkája.                

George Țărnea: Falevelek

Bárcsak lennék eső
váltig könnyeznék
siratnám a berket
falevelenként

Bár lennék ködpermet
cseppként hullnék le
a fenyőlevelek
öröklétére

George Țărnea versei

AZ ÉVSZAKOK BALLADÁJA

Eljön a nyár csakhogy lásson     
ifjú ménen lovagolva
hó-kertjéből a palástunk
virágokkal teleszórja

Fülünkhöz hajolva halkan
megtanít sok bölcs igére
egy játékból mely páratlan  
és időtlen és nincs széle

Valamit nyom a markunkba
tudjuk utunk merre menjen
hogy mi módon maradhatna
meg a lelkünk egy-egy könyvben 

Útközben - otthon

Érdekes író-olvasó találkozó helyszíne volt június 20-án a székelyudvarhelyi könyvtár. Elek Tibor, a békéscsabai Bárka főszerkesztője Ármos Lóránd, Bálint Tamás és Farkas Wellmann Éva költőkkel beszélgetett, akik verseikből olvastak fel, léthelyzetükről, költői létértelmezéseikről vallottak. Az „Útközben” címszó alatt kibontakozó beszélgetés az irodalomban igen elterjedt utazás motívumra épült, amely az életet, az érvényesülést egy utazásként értelmezi.

Lőrincz József versei

Öröm

Ez a Nagy Játék: megy az unokám
Mászom utána ha utolérném
Megöregedne hirtelen
Bukfencet vet a kacagása


Depresszió

Idegpuskáim mind kilőttem
Tudatomat Isten óvja
Tudathasadásos egemből fekete csecsemőt
Hoz csőrében fekete gólya

                                                       
Asztalos-dal

Maszekolok lomhán egy dalon
Kivágok gyalulok enyvezek Csiszolom
A vers-napnak még le sem kell buknia
S már kész van a szövegintarzia

A legízesebb gyümölcs

Tamási Áron halálakor középiskolás diák voltam. Mert kérezkedtem a tiltások övezte temetésre, osztályfőnököm szobafogságra ítélt. 
A temetés utáni év tavaszán történt. Úgy emlékszem, mintha a tegnap történt volna. Édesapám az elhunyt író műveinek nagy rajongója volt. Akkortájt több falubelit megbüntettek a székely himnusz énekléséért, s az egyik bátrabb hangú tanáromat bebörtönözték, mert megtalálták nála a Himnusz és a Szózat díszkiadását.

Subscribe to this RSS feed