Dankuly Csaba

Dankuly Csaba

Dankuly Csaba versei*

Az autszájder

Ül (a vershez ennyi kell?), és az ujjain
számolja a szótagokat...

Kúl. De az egyik adón, lám, egy kurva int,
a rossz meg a jó tagokat

pedig, piff-puff, máris válogatás nélkül
veri széjjel az alvilág

bugyrain az autszájder. Ő nem békül
meg a rendbontókkal. Zanyád!

Kikapcsol. Aztán még ül egy kis darabig
s nézi a sötét képernyőt.

Mintha látna valamit. De csak valakit
épp most ütöttek ki helyből,

ennyi. Elterül a pamlagon a nője
mellett & rágyújt & bámul

a szemközti falon menő képernyőre.
Minden világos most már. Úgy

hat

Subscribe to this RSS feed