Balázs Tibor

Balázs Tibor

Balázs Tibor versei

H á r o m   k í v á n s á g

(András Fiamnak küldöm, 2013-ba)

-Fáraó, adj nekem vizet,
kitikkadok, úgy tűz a Nap,
egy korty vizet, csak inni adj,
valamely Isten megfizet,
avagy örökkön élni hagy.

-Adok, te kis hamis, adok,
vizet is kapsz, életet is,
csak ne rinyálj, csak ne zsarolj,
ne zsarolj: „sok a gyermeked”,
több itt a kő, több, szanaszét
kövekbe botlik meztelen
lábam ezen a szent helyen,
ahol áll majd a Piramis,
hordd a követ, te kis hamis!

Balázs Tibor versciklusa

Megérkezés Aquincumba

(fragmentumok)

Prológus

Vagyok a kezdetekben,
pergamenekre írva,
semmissé tett egekben
törtarany, bálvány, mirha,

Balázs Tibor aforizmái

1. Az illúzió születése nem a valóság halála.

2. A tudás nem lehet szolgálat, amikor a tudós szolga.

3. A pénznek nincs szaga, a pénztelenségnek van.

4. Egy lelkiállapot mindig igaz, de az igazság nem lelkiállapot kérdése.

5. A választási lehetőség választási kényszer.

6. A bölcs udvariassága, hogy színleli a középszerűt.

Subscribe to this RSS feed