Szente B. Levente

Szente B. Levente

Szente B. Levente versei

(a fölöttünk álló tolvajokhoz)

az erdőkről is beszélni kéne uram!
lám, haldoklik már a fű, fa és minden rózsa, állat
lassan egy se

lesz, ha így megy tovább. talpunk alatt hamu és
por marad. aszott testünket felfalják csigák,
temető bogarak. nincsen már levegő se

víz. fertőzés pusztít. éhes pénzistenek
fekszenek a ravatalon, ember-állat, rút pusztítója
világoknak, emberiségnek, többé fel se keljen, egy se

amit utódainknak hagytunk, felismerhetetlen.
már az ember se

Szente B. Levente versei

Szembe jöttek

(azok emlékére, akiket méltatlanul elfeledtek)

elindultak és mentek,
mások velük szembe jöttek

előre, hisz egyformák vagyunk, csak előre, sosem oldalra, 
hátranézni már nem tilos a vesztesnek, győztesnek

üzenni kell néha azoknak, akik célt értek, 
esetleg az otthon maradottaknak, végre

elindultak hát, és mentek, 
vissza, a sötétség előtti időkbe. 

Beszélgetés Fehér Illés műfordítóval

- Erdélyben, Magyarországon, de legfőképpen otthon Vajdaságban, műfordítói, szépírói tevékenységed kapcsán is ismernek. Ugyanakkor biokémikus vagy, a kémiai tudományok doktora. Hoz ez a szépirodalomhoz fűződő viszonyodban egy pluszt, netán más látásmódot, avagy mennyire összeegyeztethető e két terület ?

- Attól kezdve, hogy megértettem a szüsziphoszi legenda valódi értelmét, a törekvő embert jellemezve gyakran folyamodom egy Hillary-idézethez. Mikor a neves alpinistát megkérdezték, miért indult el a Mount Everest meghódítására, egy mondatba sűrítette válaszát: " Mert ott van!"
Honnan ered az a mélyen emberi belső kényszer, melyet nem az anyagi haszon, a politikai siker, stb. vezérel? Számomra is megmagyarázhatatlan, hogy egy biokémikus, aki állítólag tudományos munkás, minden kötelezettsége mellett szabad idejének egy részét miért fordítja olyan munkára, a műfordításra, mely eleve sikertelenségre ítéltetett.

Szente B. Levente versei

Jéghártyák

bálvány pilláidra 
puhán 
csókillat hull
míg
égig érő szívemet 
benövik
a kőbe rótt
sziluett fal-lombkoronák


ahogy megérintettelek
csak úgy öleltek benned
fény sötét 
csillagörvényben 
olvadó
szép emlék 
jéghártyák

Szente B. Levente versei

Ha vagy

egészséges vagy, ha 
betegen is
jól érzed magad. 

Otthon 

apa hazajött -
sokan voltunk az asztalnál.
anya kezében zsebkendő.

Szente B. Levente versei

Tőled tudom

látni akarom zilált hajkoronád

mely beterít mindég 
amikor egymásra szükségünk van 
és lenne mindig már

húsomba vájsz éjjelente – 
tőled tudom 

hogy nem találtál

Ami fent

szélsőségem -
virág vagyok
fejfád leszek

A zöld fotel lakójáról más lakóknak

Balázs K. Attila: A zöld fotel lakója című könyvének bemutatására október 29-én került sor a székelykeresztúri Molnár István Múzeum nagytermében. A szerzővel Zsidó Ferenc beszélgetett. Alábbiakban benyomásaimat rögzítem – szubjektíven. Nem lesz hát ez sem helyszíni tudósítás, sem könyvismertető. Hanem azok helyett – valami más.

Szente B. Levente versei

Ha majd fa leszek

Ha majd fa leszek,
Felnézek rád, ezt ne feledd.
Csak nézz bátran a szemembe,
Ahogy már az lenni szokott,
Mielőtt még minden elveszne


Ha majd fa leszek,
Alámállhatsz, átölelhetsz.
Napfény szítta testemről
Ha egy esőcsepp arcodon
Majd lepereg, csak annyit kérek,
Emlékezz –


Eső hull rám.
Ág-karjaimban égóriás, meg
Miegymás.

Szente B. Levente versei

(agyamban hangok)

a város szemében látom már

építik hát tükörarcom birodalmát

menni kéne de bújni nincs hová
negyven évem a tanú rá

hogy nem akarok itt semmi mást
csak ami nekem kezdettől fogva jár -
kihúzni az utolsó árcédulát

Szente B. Levente versei

Néma falban

ezer
beszédes
kő szorong
minden
néma falban

***

úgy mondják
egyik kőben
sötét démonok
másikban
fényarcú angyalok

***

magunk vagyunk
itt a malter
mi követ kővel
összefog

Subscribe to this RSS feed