Ferenczes István

Ferenczes István

Lövétei*

„Vagy sohse’ lesz egyéb hazám, mint az ég!”
(Arany)

Te vezettél ide, Uram, ez igaz.
S tényleg jó itt, meg minden.Vagy mégsem az ?
Mondom, jó és szép, de... tudta a fene,
hogy ilyen sok izgalom is jár vele.

No de mindegy.
S mert a műfaj kötelez:
áldd meg ezt a földet, amíg „haza” lesz;
S áldd meg ezt a földönfutó bolondot –
persze, hogyha egyáltalán meg tudod...

(Csíkszentdomokos, 2007-ben, Szt. László király napján)

Ábel negyedik könyve...

... avagy: Ábel hazatér

Abban a gyalázatos esztendőben születtem, amikor másodszor is bejöttek a románok. Az oroszokkal együtt érkeztek. Sztálinnal s a kommunizmussal...
Valahogy így kezdődhetne negyven évvel szülőatyja halála után egy mostani Ábel története, de hogy miként folytatódna, arról sejtelmeinkben ezerféle változat lehetséges. Megtörténhetett volna az is, hogy a második világháború végén született Ábelt a világ egyhatodát birtokba vevő, testvériséget, egyenlőséget és szabadságot hirdető osztályharcos világ felküldte volna a Hargitára monyatornak vagy a csicsói kollektív gazdaság tehénpásztorának.

Ferenczes István versei

Balassi Bálint végórái

Reám adtad
Krisztus orczád
én hatalmas
istenem
csonka lettem
mint az ország
két pogány közt
nyilt sebem

A hiányzó
a megcsonkolt
fáj legjobban
és nem felejt
pedig lelkem
templomod volt
Júliás táj
te rettenet

Subscribe to this RSS feed