Könyvekről

Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 5/2

Lexikonunknak ezzel a két részre bontott 5. kötetével lezárul az a mű, amely több mint 40 évvel ezelőtt, 1968-ban, egy kedvezőnek ígérkező politikai konjunktúra hátszelét kihasználva, az akkor már fél évszázada a kényszerű önállóság útjára lépett romániai magyar írásbeliség ” tágabb kereteire figyelmező” számbavételét tűzte ki céljául. Kiadásának története külön szócikket érdemelne valahol ebben a kötetben: a hosszas huzavona után 1981-ben megjelent első és a kiadásra nyolc évig várakozó második kötettől a mostani utolsóig. Most végre lezárult a munka, amelynek körülményei az 1989-es változás után sem javultak. Csak épp más- korábban elképzelhetetlen- akadályokba ütköztünk.

A webkamera-arc

Jancsó Noémi posztumusz kötetéről

Jancsó Noémi 22 éves kolozsvári írót július hónap 25-én, vasárnap reggel halálra gázolta egy szabálytalanúl közlekedő gépkocsi a város határában[...] A közeli hegyi tó partjára igyekezett és a városszéli gyalogátkelőn kerékpárját tolva, szabályosan ment át: óarany színre festett kerékpárja mint megannyi, a világ szürkeségéből, formátlanságából kinyert jelentés, nem, mégsem, mint puszta váz, mint megnyomorított álomkép őrzi a történetet. [...]

A pontdimenziós érzelemvilág

Albert Gábor esszékötetéről

„Adva van ugyanis a lét egyrészt, másrészt pedig a létezés körülményeivel elvileg soha ki nem békülő lelkiismeret, amely    mindig eszményt fogalmaz a kényszerűségbe beletörődő     emberiség számára: a humánum mércéjét, az abszolútumot. A lét ilyenformán a meghatározottság, a kényszerűség birodalma, a    humánum mércéje azonban a szabadság tartományából való.” Földes László. Albert Gábor huszonkettedik kötete, A lineáris ember három összecsengő kisesszével ajándékoz meg A Pont Kiadó (2006) jóvoltából.

Balkáni fohász

Markó Béla verseskönyvéről

Szülessék a jó vers bárhol, mindig a lélek mélyrétegeiből merít. De különösen gyógyító, ha a vers magaslatáról lehet rálátni a közösségi összefogásra. Markó Béla verseiből az egymásrautaltság kényszerűségére, az Erdélyhez kötődő szerelemre – arra a létre láthatunk rá, hol a szenvedés akár a védekezést is megölheti, holott ez az életben maradás alapfeltétele.

A könyvet kiadta a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó (2012), illusztrálta: Részegh Botond.

Gond és remény

Nagy Pál publicisztika-kötetéről

A diktatúra utáni felszabadultság és tiszta remény érzetével szemlélve a megéltek és megélhetők felemásságát, a szerző mindenkor hangot adott annak, ahogyan ő látta a környezetét, értette és értelmezte az életét is befolyásoló eseményeket. Írásai közel húsz év gondjait és reményeit mutatják meg az olvasónak egy sokat megélt ember szemszögéből tekintve.

Kiadta a marosvásárhelyi Mentor Kiadó, 2010.

A két boldog fénygombolyag

Bogdán László regényéről

A Kintrekedtek című trilógia harmadik kötetében folytatódik a bizarr eseményekben gazdag hajóút és folytatódik a regényfolyam hőseinek, Tatjánának és Jánosnak egyre különösebb, riasztóbb és veszélyesebb formákat öltő harca is a magukat halhatatlanoknak tartó Eduardo De Sica milliárdos üzletemberrel és társaival.

Kiadta a marosvásárhelyi Mentor Kiadó.

Édesgyökér

Kenéz Ferenc verseskönyvéről

Kenéz Ferenc legújabb kötetének első része az Édesgyökér. Gyermekrajzok címet viseli. A ciklus 62 darabja végigviszi az olvasót a gyermekkor valós és képzeletbeli színhelyein, észleléseken és gondolatokon, álmon és valóságon. Az Öregnapló című rész az Anyai dédanyám füzetéből alcímet viseli, a vers-füzér meg amolyan toronygombirat, a szerző szerint „veritábilis gombirat-szöveg”, amely egy kisközösségről tett, jövőbe örökítendő vallomásnak tekinthető...

Túlexponált fényképek

Ferenczes István verseskönyvéről

„A férfikor lírai megjelenítésére vállalkozott Ferenczes István” – állapítja meg Borcsa János irodalomtörténész a szerző Túlexponált fényképek című kötetét méltatva –, „s ehhez az egyik örök témát s a legveretesebb versformát választotta, éspedig a szerelmet, illetve a szonettet, még pontosabban: a teljesség igényét kínáló szonettkoszorút. Van, ki a költői pályakezdés nyomatékosítása okán választja a szonettkoszorút mint versformát, mást meg a pálya delelőjén szólít meg úgymond ez a forma, mintegy szintézisre ösztönözve az alkotót. Lehet tehát a mesterségbeli tudás bemutatásának tárgya és terepe, de lehet magának a (költői) létnek a megfogalmazása, azaz az alany és az állítmány...” Illusztrálta: Részegh Botond, kiadta a Pallas-Akadémia Kiadó.

A hóhér háza

Tompa Andrea regényéről

Tompa Andrea regénye zavarba ejtő olvasmány. A kötetet kézbe véve első körben néhány olyan információhoz jut az olvasó, melyek azt sejtetik, hogy Kolozsvár-regényről van szó, hogy (ön)életrajzi (családtörténeti) regényről van szó, s hogy mindezek mellett (vagy által) egy dokumentarista jellegű korszakregény ez, mely a romániai kommunista éra keresztmetszetét adja alulnézetből (de korábbi korok erdélyi magyar valósága is felvillan). Nos, a könyv mindezt hozza, ennél több is, kevesebb is. Elöljáróban elég, ha még annyit tudunk, hogy 2010-ben a szerző a könyvvel kiérdemelte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Debüt-díját.

Háromszéki anekdotika

Ilia Mihály: Tömöry Péter könyvéről

Háromszéki anekdotika: Ez egy nemrég megjelent könyvnek a címe, szerzője Tömöry Péter színi rendező, író, dramaturg, aki ma Veszprémben él. De a könyv  nagyobbik része arról a világról szól, melynek  kezdeteinél ott volt a szerző is, a sepsiszentgyörgyi  Megyei Tükör című lap 1968-as indulása, pontosabban annak az író-újságíró gárdának a föllépése, mely a kolozsvári  egyetemről a még nagyon új diplomával egy székely-földi város életében irodalmat teremtett, újságot írt. Föllépésük sem a romániai magyar irodalomban, sem pedig a magyarországi   irodalmi életben nem maradt nyomtalanul, ez utóbbi majdnem hihetetlen, de igaz.