Muszka Sándor Sanyi bájáról

Miként lehet három verskötet után ilyen jellegű prózát írni? - kérdeztem Muszka Sándort a sepsiszentgyörgyi Sanyi bá bemutatón. Úgy, hogy paraszt vagyok – jött a csattanós válasz. Sanyi bá történetei évtizedek óta ott lapulnak a kocsmákban, a piacokon, a sörkertekben, bodegákban. Muszka Sándor összegyűjtötte. Az életben nincs kerek történet – vallja a szerző, hát a foszlányokat kikerekítve vetette papírra. Beleszületett: Kézdivásárhelyen látta meg a napvilágot, némi országjárás, kolozsvárkodás után Csíkszépvízen, Székelyföld szívében telepedett le. Nyitott szemmel, füllel tartotta a kapcsolatot szomszédaival, a falubéliekkel, történeteiket, gesztusaikat, szóhasználatukat összeszerkesztette, megszűrte, papírra vetette. A székely egypercesek műfaji besorolást kapta, némileg helytelenül. Igaz, ez segít a kategorizálásban. A tréfás történetek valójában sokkal többet hordoznak magukban, mint egy nagy kacagást.

„Az vót a baj, hogy a festők, amelyikek az istállót kellett vóna fessék, megrészegedtek, s a sáncba béfeküdtek, s ott aludtak. Béhajolt az elvtárs a sáncba, s aszongya, há magik így építik a szocializmust? Erre megébredt az egyik festő, hogyaszongya magik csak építsék fel nyugodtan, münk gyönyörűen lemeszeljük.” Humoros? Igen. Nagyot lehet nevetni rajta. Ám ha figyelmesebben olvassuk, egy egész népcsoport mindennapja, cselekedete, drámája bukkan elő. Posztkommunista korszak, nincstelenség, a nehéz megélhetés: „Komám innen el kell menni, itt az ember csak gürcől de látszatja nincsen. Mingyá mingyá gatyánk se lesz s a fótot direkt a seggünkre kell varrják.”

    Az egysíkú próza olyan, amilyen. Széleskörű támogatottságnak örül, hiszen nem sok töprengeni-való van rajta. Divatos, mint szirup, mint könnyű olvasmány, s a kiadó már annak is örül, hogy egyáltalán olvassák, hiszen alig olvasnak az emberek. A Sanyi bá könyv egy egész népcsoport lenyomatát kínálja, a történetekből következtetni lehet a székely mindennapokra, értékvilágára, bölcsességére. Túlzóak? Természetesen, a humor mindig egyfajta túlzás. Bár ha bemegyünk egy székely, falusi bodegába, nagyjából ezt a hangulatot találjuk. Ne feledjük, a legfontosabb az, miként fogadjuk a bennünket ért hatásokat, egy adott népcsoport történetei pontosan ezt jellemzik.
    A székelység. Évszázadokon át közdelem, nehéz megélhetés, nincstelenség. Sanyi bá ravasz, öntudatos, bölcselkedő ha társaságában nagyot mondanak, ő próbál még nagyobbat mondani. Kapujában, a kocsmában, falujában, vonaton stb. osztja meg vélekedését a világról. Globális vélekedése ilyenszerű: „Szépvízen hál’ istennek baj nincs, de láttam a tévében, hogy Amerikában, ott, ahol az a nagy világválság van, amelyik még gazdag vót es, mert a jó szövetöltönyik s a fehérnépeknek a ruf-ruf ruhájik még megvan, de oda jutottak, hogy ülnek a vendéglőben, s eszik a rákot, mint Alszegen a sátoros cigányok.” A lokális gondokról ekképpen töpreng: „Egy percet az éccaka nem aludtam, met azon gondolkodtam, hogy most ugye Szépvízen megcsinálták ezt a ravatalozót, és ha én meghalok, s kivisznek ebbe az új ravatalozóba, s mondjuk aznap meghal egy szentmiklósi ember es, s azt es odahozzák, s aztán münket éjszakára ott hagynak, vajon nem csinál az nekem ott valamit?”
    Székelyföldön elterjedt, ám egyre ritkuló történetek ezek. A globalizáció, modernizálás végett már nem sokáig lesznek fellelhetők, tehát a kötet egyfajta értékmentő is. A könyv kivitelezése igazán szép, könnyen olvasható, Csillag István remek grafikái még élvezetesebbé teszik élményét. Valójában a 2012-ben megjelent könyvek egyik legszebbike. CD melléklettel lehet vásárolni, a történeteket a szerző előadásában meghallgathatjuk. Hiszen ezek igazából élőszó által élnek (a kötet bemutatása igazi élmény, székelyudvarhelyi bemutatóján a mennyezet is szakadt le a nevetéstől). Kisebb gond, hogy a felolvasott történetek között hosszabb szünetet kellett volna hagyni, ennek hiányában némileg összemosódnak.
    Megérdemelten sikerkönyv. Ragyogó színfoltja az elmúlt évek erdélyi könyvtermelésének. Negatív fogadtatásban nem volt része, ezt az is bizonyítja, hogy az első 500 példány hetek alatt elfogyott, s az ünnepi könyvhétre megjelent a második kiadása a budapesti Ulpiusnál.


Muszka Sándor: Sanyi bá. Illusztrálta: Csillag István. Erdélyi Híradó Kiadó, 2012